Orchideák gondozása: ne dobjuk ki elvirágzás után a csodás növényt!

Az orchideákról sokan gondolják úgy, hogy kényes, nehezen nevelhető növények, ez azonban csak részben igaz. Számos, a mi éghajlatunkon is könnyen nevelhető és virágoztatható faj és hibrid létezik.

A titok nyitja: fény és magas páratartalom
Az orchideák tartásának két legalapvetőbb feltétele a sok fény és a magas páratartalom biztosítása.
Lakásban tartva a növényt egy világos keleti, déli vagy nyugati tájolású ablak közelében helyezzük el. Több változat (Cattleya, Cymbidium, Dendrobium) a kertbe is kihelyezhető, lombos fák árnyékába vagy félárnyékos helyre tegyük.
Sok növényt védeni kell a tűző napsütéstől (helyezzük őket árnyékba), mert levelei vörösre színeződhetnek vagy megéghetnek (ilyenek például a Bulbophyllum fajták), de egyes fajok az erős napfényhez fokozatosan hozzászoktatva tűző napos helyen virágoznak (például a Dendrobium speciosum).
A magas páratartalmat cserepes orchideák esetében a cserép alá helyezett agyag granulátum, vagy kavics biztosíthatja. A növények alatt így anélkül állhat a víz, hogy magát a gyökereket elrohasztaná. Parafa blokkra vagy fakéregre erősített növények esetében a napi többszöri permetezés javasolt, főleg nyáron, nagy melegben. A nedvességkedvelő fajok gyökeréhez érdemes Sphagnum mohát helyezni.
Öntözéshez mindig mészmentes vizet használjunk, mert a kemény víz károsíthatja a gyökereket, a leveleken lerakódott vízkő pedig esztétikailag is rontja az orchideák értékét. A legmegfelelőbb az esővízzel való öntözés, ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor a felforralt, majd lehűtött csapvíz, ioncserélt víz, esetleg szénsavmentes ásványvíz is megteszi, illetve lágyíthatjuk a vizet egy kis vászonzacskóban elhelyezett tőzeggel is.

Az enyhe légmozgást szereti, a huzatra érzékeny
A nedves, páradús élőhely miatt a trópusi orchideák nagy része igényli a légmozgást, amit szobai körülmények között kissé nehézkes kielégíteni. Nyáron a kertbe történő kihelyezéssel, vagy a nyitva tartott (nem huzatos!) ablakkal megoldható, télen kis propellerek felszerelésével létrehozható, de a gyakoribb fajok, hibridek nem szenvednek kárt ennek hiányában sem.

Átültetés
Az orchideákat nagyjából 2-3 évente kell átültetni speciális orchidea ültetőközegbe, mely jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, biztosítja a gyökerek levegőzését. Általában fenyőkérget, tőzeget, Sphagnum mohát, faszenet, kókuszrostot és perlitet tartalmaz. Ma már előrecsomagolt orchidea földeket is kapni, de ezek között előfordul olyan, melyet még fakéreggel kell lazítani, mert viszonylag tömör, nem minden orchidea gyökere tud megfelelően szellőzni benne.
Általános virágföld használata tilos, mert túl tömör, a gyökerek nem jutnak levegőhöz és elrothadnak benne, a növény pedig elpusztul!
Cserépnek választhatunk agyagcserepet, amely ugyan jobban szellőzik, de hamarabb ki is szárad, ezért gyakrabban kell öntözni, viszont a nagyobb növényeket nem húzza el a súlya. Az agyagcserép hátránya, hogy a gyökerek szorosan rátapadnak, így az átültetés nehezebb. Választhatunk speciális, átlátszó műanyag orchidea cserepet, ennek előnye, hogy jobban tartja a nedvességet, valamint mindig látjuk, mikor szárad ki, mikor kell ismét öntözni. Amíg a gyökerek zöldek, addig elég nedvességhez jutnak, ha fehéres vagy szürkés színűek lesznek, akkor itt az ideje a locsolásnak.
Választhatunk nem áttetsző műanyag cserepet is, ebben az esetben az öntözés esedékessége a cserép súlyából állapítható meg: könnyű súlynál az ültetőközeg már kiszáradt, így lehet ismét öntözni.

Tápanyag-utánpótlás
Az orchideáknak rendszeres, kiegyenlített tápozásra van szükségük. Télen ritkábban, nagyjából minden harmadik-negyedik öntözés, nyáron a növekedés beindulása miatt gyakrabban, nagyjából minden második öntözés alkalmával tegyünk az öntözővízbe a gyári előírás felére, harmadára hígított tápoldatot. A tápoldat kiegyenlítetten tartalmazza a három fő alkotó elemet: a nitrogént (N), a foszfort (P) és a káliumot (K), klór és mész viszont semmiképpen ne legyen megtalálható benne.
Általános szabály, hogy inkább többször adjunk kevesebb tápot, mint ritkán sokat. Bár vannak virágzás indító tápoldatok, melyek eltérő mértékben tartalmazzák a három alkotó elemet, a növények virágzását mégis inkább a környezeti hatások, semmint a tápoldat határozza meg.

Ne dobjuk ki, ha már elvirágzott az orchideánk!
Elvirágzás után több hónapig várni kell az új hajtásokra, s ezt sokan nem várják ki. Az úgynevezett pihenőidő alatt sem célszerű hűvös, sötét helyen tartani a növényeket, hasonló körülményeket igényelnek, mint virágzás idején, ha tehetjük, hagyjuk az orchideákat a megszokott helyükön. Kevesebb vizet kell nekik adni ilyenkor, de hetente-másfél hetente öntözzük őket! Néhány hónap elteltével pedig újra hosszú ideig gyönyörködhetünk a különleges látványban.