Vasárnapi üzenet: „Jézus ekkor így szólt: …” Lukács 17:17–18

„Jézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Lukács 17:17–18
A Lukács 17:11-19 verse a tíz leprás meggyógyításával foglalkozik. Amikor Jézus Jeruzsálem felé haladt, akkor jött vele szembe a tíz leprás férfi, megálltak és kiáltoztak: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Az, hogy Jézus éppen arra ment, nem a véletlen műve volt. Tudta, hogy valakik, akik gyógyulásra szorulnak, várják Őt!
1. Jézus velünk is szembejön életünk útján, hogy rajtunk segítsen!
Ez a tíz leprás komolyan vette, hogy beteg. Komolyan vették azt is, hogy Jézus könyörülhet rajtuk. Ezért szólították meg Őt! És kiáltásuk célba ért! Jézus nem hívta őket közelebb, nem tette rájuk a kezét, hanem elküldte őket a papokhoz. Az ÓSz-i Törvény szerint a pap állapította meg, ha valaki megtisztult ebből a betegségből. Ennek a tíz leprás férfinak az engedelmessége is próbára lett téve. Megteszik-e, amit Jézus mond? Engedelmeskednek, vagy halogatják, esetleg el sem indulnak, maradnak betegek, és jön a kikerülhetelen halál? Mert a lepra halálos betegség volt.
2. Ezek a férfiak elindultak. Útközben megtisztultak. Mennyire boldogok lehettek! Talán futottak haza örömmel, hogy elmondják a jó hírt. Egynek viszont az életében történt valami belső változás. Ő nem haza indult, hanem visszafordult, és Jézushoz ment! Nemcsak a nyomorúsága, a szükség vitte Jézushoz, hanem most már a hálája is. Hangos szóval, Istent dicsőítve jött! Hadd lássa, hallja, tudja meg mindenki azt a változást, amit Isten végzett el az életében! A Zsoltárok 50:23 szerint: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem…”
Jézus bár örült ennek az egy visszatérőnek, a zsidók által megvetett samáriainak, de nem hallgatta el azt a fájó igazságot, hogy neki fáj a hűtlenség, a hálátlanság. Ezért kérdezi: „Hol van a többi kilenc?” Ez a hálátlan kilenc hűen tükrözi a mai emberiség képét. Sokan csak a bajban, a szükségben jönnek Jézushoz és kiáltanak hozzá. Benyújtják az igényeiket, elvárják, hogy segítsen rajtuk, gyógyítsa meg a betegségüket, oldja meg a gondjaikat. Vannak, akik tüneti kezeléseket várnak Jézustól. Aztán ha megkapták, mennek tovább hálátlanul. Pál az 1.Tessz.5:18-ban írja: „Mindenért hálát adjatok…!” Mikor és miért adtál hálát utoljára? Aki ezeket a sorokat olvasod, kihez hasonlítasz: a hálátlan kilenchez? Vagy a hálás samáriaihoz? A tíz ember közül, bár mind megtisztultak, csak egy gyógyult meg igazán: aki visszajött hálát adni! Kívánom, hogy legyél te az az egy, aki nemcsak testi, hanem lelki gyógyulást kapsz, akinek mondhatja Urad mint a samáriainak: „Hited megtartott téged!” Dicsőítse őt ezután bizonyságtévő ajkad, hálás szíved és meggyógyult életed! Ámen.

Mező Miklós
bakosi és újbátyúi református lelkipásztor