Kárpátalja anno: Nagybocskó

Kárpátalja Rahói járásában, 36 kilométerre Técsőtől – ahol a Sopurka-patak a Tiszába ömlik – található Nagybocskó települése.

Az ukrán–román határ mellett, a Tisza jobb partján elterülő falu két községet, az egykori Nagybocskót és Kisbocskót egyesíti magában.

A Bocskó szó eredetéről két teória alakult ki: az egyik szerint a szláv bicsok, ‘tinó, bika’ jelentésű főnevekből származik, a másik szerint személynévből alakult ki.

A településről az első írásos emlék 1358-ból (más források szerint 1373) való. Római katolikus temploma – amely a trianoni békediktátum után Romániához került – a XIV. században épült gótikus stílusban, először 1364-ben említik az oklevelek.

A XVI. század közepétől a falut a Báthoryak birtokolták, akik 1711-ben udvarházat építettek a faluban.

A Rákóczi-szabadságharc után német ajkú lakosságot telepítettek be a községbe.

A helyiek elsősorban fafeldolgozással foglalkoztak, valamint 1868-tól vegyigyár működött Nagybocskón.

A Klotild elnevezésű gyárban 1892-ben 500-an dolgoztak, 1908-an már 700 munkása volt az üzemnek. A településen kénsavat, szódát, ként, klórt és meszet állítottak elő. Nagybocskó fejlődését mutatja, hogy a XIX. század végén már saját iskolája, kórháza és vendéglője volt, 1930-ban pedig erdei vasutat kapott.

1910-ben 6000-en laktak a községben, közülük 3078-an ruszinnak, 1646-an magyarnak és 1177-en németnek vallották magukat.

A településen született 1911. április 14-én Boldog Romzsa Tódor vértanú püspök, aki 1944–1947. között vezette a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma