Baka István: Erdő, erdő
Erdő, te zöld reménytelenség,
vadak félelmével teli!
Fél lábon álló tölgyeid
rokkantak emlékművei.
Erdő, te zöld reménytelenség,
vadak félelmével teli!
Fél lábon álló tölgyeid
rokkantak emlékművei.
Talán a lebegő Mester a téma.
Se földön, se vízen nem kell járnia.
Fegyvertelen vagyok
Es árva…
Ember, vigadj,
Madár, röppenj,
Fölöttem nyájas nyárfa súg
Fülembe méla verseket
Mi az a nap?
Felejteni, felejteni! kiáltom
száraz dombok között…
cibálom az inget,
– talán elég?
húsom húznám már,
azt fejteném…
A nap verse.
End of content
End of content