Pilinszky János: Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot…
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot…
1918 tavaszán
Ott, valahol messze, ott, valahol távol,
Komor hegyek között van egy fogolytábor.
Beteg és fázó, így jó nekem őszidőn
ott ülni naphosszat a hasas kályha mellett…
Havas temetők előtt mentem el régen, gyermekkoromban.
Ütött-kopott, ködszürke gallér:
Zsákmányolt hadiköpenyeg,
A nap verse.
Ezek a félelmes napok.
Vérző tetőkön szalmacsóva-
láng kap a tántorgó bozótba…
Te is tudod és én is érzem,
hogy lelkünk összeforrt egészen…
Borús, ködös őszi idő;
A nap nem is pillant elő.
End of content
End of content