Kun Magdolna: A régi ház…
Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb
Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb
Egyszerű formáknak háza, kertje egyszerű szónak
Egyszerű vágyak rátok szomjazva vágyom
Mielőtt a vihar kitörne,
A levegő végsőt remeg…
A nap verse.
A nap verse.
Szemed olykor napsugaras nyári tó,
áttetsző, villódzó, csalogató mélység…
Nem kell a háború, nem kell a világnak!
Azok harcoltatnak, akik többre vágynak!
Bogár araszol kezemen.
Börtön vagy bölcső tenyerem?
Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen…
Szárnyakat a hónaljakba
Feltündökölni a fényig
Fölesküdve a kardokra
Mielőtt jövőnk bemérik
End of content
End of content