Kopogtató

Letudtuk ezt is. Van, aki választott, mások random ikszeltek, olyan is akadt, akit Szkovoroda befolyásolt a döntésében, ám a legtöbben a szavazóládák közelébe sem merészkedtek. Az ország legalacsonyabb részvételi aránya mindenesetre jól tükrözi, hogy – nemzetiségtől függetlenül – hányadán állunk a megyében.

A napokban megtudtuk, hogy kárpátaljai magyar hetilapot olvas a megbízott ukrán külügyminiszter, a fővárosi bíróságon is tudják, hogy létezik egy Szőlősgyula nevű színmagyar kistelepülés a Nagyszőlősi járásban, az ukrán sajtó pedig többet foglalkozik a magyar külügyminiszter kárpátaljai látogatásával, mint az ország keleti részén dúló, naponta áldozatokat követelő harcokkal.

Mikor játszottad el? Eljátszottad végleg és mindennek vége, vagy lesz lehetőséged visszaszerezni? Mi a nagyobb tragédia, ha az emberek előtt veszítetted el, vagy ha ők észre sem veszik, de te nem tudsz többé a tükörbe nézni? Lehet, hogy tudatában sem vagy annak, hogy már rég eltékozoltad?

„Kárpátalja egy kicsiny Svájc” – hallottam számtalanszor, ha a térség gazdaságára terelődött a szó ismerősi körben.

Hősies dolog bevenni egy temetőt. Méltán büszkék magukra a június 6-i román vagányok: halálmegvető bátorság kellhetett az ellenséges falak bevételéhez. A kapu megrongálásához, az imádkozó nők, férfiak sértegetéséhez, elagyabugyálásához.

A magyar kormány az ukrajnai választások előtt ismét felvetette egy magyar választókerület létrehozását.

Több mint húsz éve annak, hogy Kárpátalját elöntötte az ár. Úgy kilenc éves lehettem, csak képekben maradtak meg az események, és szerencsénkre – a felnőttek ijedtsége és az átlagosnál „nagyobb nyüzsgés” mellett – nem érzékeltünk nagyobb változást és nem kaptunk közvetlen kóstolót a víz erejéből: a településünk nem szenvedett károkat.