2018. december 31., hétfő – Óév estéje
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Szilveszter – latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„Esztendő borul esztendőre,
Az új az ót eltemeti.
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti.”
Benedek Elek
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93b4a6-d420″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:
SZILVESZTER
A népi kalendárium szerint újesztendő első napjával összefüggő nap. Szilveszterkor – akárcsak az év más ünnepein és jeles napjain – a szokások és hiedelmek az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak.
Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása után. Sokfelé más praktikákat is alkalmaztak. Például Gyimesvölgyben „Akkor karót kötnek. Akkor mentek, kötővel megkötöttek. Hogyha az a karó nem vót teljesen meghántva, akkor gazdaghoz ment férjhez, s ha az a karó csóré vót, akkor szegényhez ment férjhez. Ha magos vót, akkor magos férfihez ment, s ha alacsony vót, akkor alacsony férfihez ment” (Bosnyák S. 1982: 110).
„Az a leány, aki meg akarta tudni, hogy férjhez megy-e az új esztendőben, az szilveszter estéjin elment az ablak alá, ahol sok gyermek volt hallgatózni. S ha azt mondták, hogy: »Menj el innen!«, akkor férjhez ment, s ha azt mondták, hogy: »Ülj le!« akkor {7-262.} nem ment férjhez az esztendőben – tartották a bukovinai magyarok” (Bosnyák S. 1977: 189).
Szilveszter estéjén a jászdózsai lányok férfinadrágot tesznek a párnájuk alá és megálmodják, hogy ki lesz a jövendőbelijük. Közismert, András-napkor is gyakorolt praktika, hogy sótlan pogácsát sütnek egész napi böjtölés után, maguk mellé teszik egy kis vízzel, hogy álmukban eljöjjön a jövendőbelijük és együtt egyék meg.
A szilveszteri szokásokban különösen éjfélkor van fontos szerepe a zajkeltésnek, melyet neveznek kongózásnak, csergetésnek, pergőzésnek, nyájfordításnak.
A szilveszteri gonoszűző zajcsapás Erdély falvaiban is szokás volt. Magyarlapádon a serdülő fiúk kolompokkal, csengőkkel, ostorokkal, bádogdarabokkal lármáztak az éjféli harangszókor. Kicserélték az utcakapukat, a patakon át pallóként rakták, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lányt. Almásmálon, szolnok-dobokai községben éjfélkor lövöldöztek, tülköltek. Hajdúdorogon a pásztorfiúk kongatással kergették az óesztendőt. Az udvarokban engedélykérés után a dudás fújta az „Óh szép Jézus…” kezdetű éneket, mialatt a többiek karikás ostorral pattogtatva, csengővel, kolomppal és egyéb lármázó eszközökkel szaladgáltak. A háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak.
A kongózáshoz, zajcsapáshoz tartozott a gulyafordítás is, például Hajdúdorogon. Engedélyt kértek: „Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját?” Kongattak, énekeltek. Tréfás versekkel kérték az adományt
| Bemennék én tihozzátok, |
| Ha van jó erős pájinkátok, |
| De ha nincsen pájinkátok, |
| Be sem megyek tihozzátok. |
| (Igmándy 1941: 121) |
Hajdúhadházon azt kérdezték: „Most jöttem a Hortobágyról, szabad-e megtéríteni a gulyát?” Pergőztek, csergettek, dudáltak. Jutalmul bort, pénzt kaptak (Igmándy 1941: 121). Hajdúszoboszlón a szilveszteri zajcsapáshoz mondai hagyományt fűznek: egy török támadás sikeres elhárításának az emlékére tartják. Délután öt óra körül minden pásztor a piacra ment ostorát durrogtatva. A piacon éktelen zajcsapásba kezdtek – kolomppal, dudával, lövöldözéssel. A hagyomány egyik változata szerint a törökök 1660. december 31-i támadása alkalmával az asszonyok összeverték a tepsiket, meghúzták a harangokat, és a nagy zajjal űzték el a törököket. Egy másik eredetmagyarázat szerint a hajdúk török martalócokat üldöztek, és visszatérve köd ereszkedett rájuk; hogy hazataláljanak, az otthon lévők nagy zajt csaptak. Magyarázzák a szokást úgy is, hogy csergetve temetik az óesztendőt. A szokás Hajdúszoboszlón látványos felvonulássá alakult az utóbbi évtizedekben.
A moldvai hejgetés vagy urálás zajcsapással, bőségvarázsló rigmussal, adománykéréssel egybekötött szokás. „Hogy a kolektyiva megindult, a fiaim, s más emberek többen, tizen, tizenöten esszegyültek, a téesztől elvettek négy ökröt s béfogták egy nagy ekébe, feltettek vaj négy zsák búzát a kocsiba, s az ekét utána s mentek urálni. Bémentek az embernek az udvarába, és keresztül-kasul összeszántották az udvarát s meghintették búzával. Az ostorokval rittyegtettek, s szültültek, doboltak, és minden szóra mondták: {7-263.} hajtsad, haj! hajtsad haj! S azt felszántották, az udvart, mindent, bévetették búzával, mig az a búza elfogyott, egész éjjel” (Klézse; Bosnyák S. 1980: 130). Az urálás szövege a gabona útját követte a kenyér elkészültéig, emellett jókívánságokat sorolt a gazda és családja számára. A klézsei változatban így hangzik az adománykérés:
| Mi nem innen jöttünk, |
| hat, hét országon túlról jöttünk, |
| elszakadt a bakancsunk, |
| elszakadt a kabátunk, |
| nincsen még kucsmánk es a fejünkben. |
| Ha münket béhivnátok, |
| egy kis kolbászval megkinálnátok, |
| egy jó kancsó bort az asztalra tennétek, |
| még ha adnátok egy küs pénzt is, |
| hogy vegyünk vele bocskort, |
| vegyünk vele kabátot, |
| vagy kucsmát a fejünkbe, |
| nagyon megköszönnénk. |
| (Bosnyák S. 1980: 129) |
Szokás volt a szilveszteri kántálás. A felnőttek, legények körében élő hagyományból a két világháború között már a gyerekek s végül a cigányok adománykérő szokása lett.
A szilveszteri kántálást másnap az újévköszöntés követte. Vasszilvágyon szilveszter este a következő rigmussal jártak a gyerekek a hatvanas években:
| Este harangszóra, gilingalangóla, |
| Azt hirdeti, itt az évnek, itt a fordulója. |
| Azért friss egészséget, |
| Bort, búzát, békességet. |
| Aggyon isten bőven, |
| Az újesztendőben. |
| (Tátrai Zs. gy. 1966) |
Országszerte elterjedt egyházi eredetű kántáló ének az „Újesztendő vígságszerző…” kezdetű, mellyel éppúgy jártak köszönteni szilveszter napján, mint újévkor. Kunmadarason a legények subában, kiütött tetejű sipkában jártak kántálni. Az arcuk elé papírmaszkot tettek, amelyre szakállt, bajuszt ragasztottak. Az „Újesztendő vígságszerző…” kezdetű énekkel jártak, de voltak csoportok, akik az alábbi köszöntőt mondták:
| Boldog újévet! |
| Pénzt, süteményt, bort! |
| Egyenes a kémény, |
| Görbe a disznóláb, |
| Áldja meg az isten azt a gazdát, |
| Ki a szegény kántálóknak ád! |
{7-264.} – ha nem kaptak, a köszöntő sorai így hangzottak:
| Verje meg az isten azt a gazdát, |
| Ki a szegény kántálóknak nem ád! |
| (Barna 1979: 165–166) |
Szilvesztert alkalmas időnek tartották a haláljóslásra. Jósoltak véletlenből: „Aki hálaadásról hazamenet elesett az úton, meghalt még abban az évben” – hitték Jászdózsán (Gulyás É. 1976: 88). Jósoltak kulcsforgatással, például a bukovinai magyarok: „Hát tettek egy kulcsot a szent könyvbe, újesztendő előtt való estén, belékötötték, s azt forgatták az ujjikon, s ahányat fordult a kulcs, azt mondták, annyi évet él. S mikor megállt, vagy a cérna elszakadott, akkor meghal” (Bosnyák S. 1977: 188).
A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt: „Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol” Bácstopolyán (Borus 1981: 14). „Ha az esztendő utolsó napján szíp, tiszta üdő volt, eszt monták: Szilveszter vígezte jól nekünk az üdőt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt!” – tartották Berettyóújfalun (Sándor M. 1976: 223).
Jósolnak ilyenkor is fokhagymával, hagymával. Például a bukovinai magyarok: „Ha kiváncsi volt a gazdaember, hogy milyen időjárás lesz az újesztendőben, minden hónapban, akkor vöröshagymát kettévágott és tizenkét kovát lebontott róla s mindenikbe tett egy kis sót s azt felrakta a tüzelőnél a párkányra. Reggel aztán sorbavette a hónapokat, mert mindegyiknek nevet adott. Amelyikben nem olvadt el a só, az száraz hónap volt, s amelyikben elolvadt, az esős hónap volt. Így tudta meg, hogy milyen üdőjárás lesz az évben” (Bosnyák S. 1977: 188). Hasonló módon jósolnak fokhagymával is, melyből tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepébe lyukat fúrnak és abba sót tesznek.
A szilveszteri szokások ma városon és falun egyaránt a hangos, vidám évbúcsúztatást jelentik. Mikor trombitával, petárdákkal búcsúztatják az óesztendőt, nem gondolnak arra, hogy milyen ősi gonoszűző, bőségvarázsló mágikus eljárásoknak az emlékei élnek ezekben a szokásokban is.
Magyar Néprajz VII.
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Bánóczy Ferenc (? 1831 – Ungvár, 1887. december 31.) Az 1848-49-es szabadságharc honvédhadnagya, lapszerkesztő. Tizenhét éves korában lett honvéd, nemsokára hadnagyi rangot kapott. A hadjáratok viszontagságai nagyon megviselték; egy éjjeli őrálláskor lábai megfagytak, ennek következményét élete végéig viselte. 1861-ben a kassai járásban esküdtnek választották. Ebben az évben megalapította a Felvidék című lapot. 1864-ben Kassára költözött, 1867-től Ung megyei tisztviselő lett, itt szerkesztette tovább az újságot, mely 1868-tól a Felvidék Ungvár címen jelent meg. Szoros kapcsolatban állt Mészáros Károllyal, a szabadságharc „historiographusával”. 1872-től Ung megye főjegyzője. Ungváron temették el a Kálvárián.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
A népszámlálás határnapján, 1869-ben Magyarország lakossága 13 és fél millió fő, ebből keresztény 96% (r. katolikus, g. kat., gör. keleti, református, evangélikus, unit.), izraelita 4%. A lakosság 33%-a ír-olvas, a legnagyobb város Pest 200 ezer lakossal.
Ruttkai Éva színésznő (1927) Kossuth-díjas, az új magyar színjátszás egyik jelentps tehetsége volt, gyermek-színészként kezdte pályáját, korán elért sikereit mindig fokozni tudta, ösztönös tehetség volt, méltán hasonlították Bajor Gizihez.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7b4a6-d420″][vc_column_text]ÚJÉVI FOGADALMAK
„Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” (Filippi 3:14)
Valld be őszintén: a tavalyi fogadalmaidból mennyit tartottál meg? Azt mondják, a halogatás időrablás. Folyton megígérjük magunknak, hogy legközelebb jobban csináljuk. De a fogadalmakhoz eltökéltség is kell. Határozott döntés, és a döntés melletti kitartás. Hadd álljon itt most néhány fogadalom, amire el kell szánnod magad az új énben: 1) Időt szánok arra, ami igazán számít. Kelj fel korábban, hogy Bibliát tudj olvasni és imádkozni tudj, mielőtt még elkezded a napodat. Tölts több időt a családoddal! Kezdj el tornázni, és étkezz egészségesen! Vigyázz jobban a testedre, az Isten temploma (ld. 1Korinthus 6:19). 2) Egyszerre csak egy dologgal fogok foglalkozni. Ha túl sok mindent felvállalsz egyszerre, az megosztja figyelmedet, és megnehezíti, hogy kitarts egy dolog mellett. Ha túl sok mindenbe belefogsz, keveset fogsz befejezni. Ezért kezdd onnan, ahol most vagy, és építsd fokozatosan a sikeredet, egyszerre mindig csak egy dologgal foglalkozva. 3) Kicsivel kezdem. Ne próbálkozz nagy falattal, ebben a játékban a kis lépések a szabály. Arról beszélj, amit megteszel, ne arról, amit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „ma mindenkiben, akivel találkozok, keresek valami jót” (ld. Filippi 4:8). 4) Feljegyzem az előrehaladásomat vagy annak hiányát. Nem tudod ellenőrizni a dolgaidat, ha nem állítasz fel mércét. Ha szembenézel az igazsággal, látni fogod, hogy már milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell. A Biblia azt mondja: „ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt” (1Timóteus 4:15)
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2b4a6-d420″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Szilveszter pápa
A polgári év utolsó napján hálaadással állunk Isten elé. Karácsony öröme a hálát erősíti szívünkben. A közös öröm, a vidámság Isten szeretetének jele életünkben.
Halálának napján ma megemlékezünk SZENT I. SZILVESZTER pápáról is, aki ősi római családból származott. Szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.
Apja halála után Szilveszter anyja egy papra bízta a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. 314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését.
Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen..
335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított „San Silvestro in capite” nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.
Példája: szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]