2019. február 7., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Tódor –  a Teodor rövidüléséből.

Rómeó – olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A gyerekek individuálisak, és erre abszolút nincs felkészülve a mai pedagógia. Holott csakis erre kellene hogy felkészülve legyen! Minden gyerek más, mindegyik mást tud, másban jó – és ezt el kéne ismerni.”

Vekerdy Tamás

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93a752-aa10″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Szalay Sándor (Munkács, 1852. február 7. – Beregszász, ?). Római katolikus esperes. 1874-ben szentelték pappá.  Segédlelkész volt Csalánoson, Nagybányán, Felsőbányán, Munkácson és Szatmáron. 1880-ban a szatmári tanítóképző helyettes tanára, 1881-ben a plébánia ideiglenes adminisztrátora, 1882-ben rendes tanár a tanítóképzőben.

1896-tól a beregszászi plébánia adminisztrátora lett. 1898-tól lelkész, 1900-tól pedig esperes. Műve: Egyházi szent beszédek Bourdaloue és Massillon nyomán. I-IV., Szatmár, 1892-95.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Tisztogatások, névcserék a magyar sportban (1950). Pártutasításra a Kispestből Honvéd, az FTC-ből ÉDOSZ, az MTK-ból Textiles, az Újpestből pedig Dózsa lett.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7a752-aa10″][vc_column_text]BÍZZ ISTENBEN ÉS CSELEKEDJ!

„Hátha tesz valamit értünk az Úr.” (1Sámuel 14:6)

Saul uralkodásának kezdeti időszakában a filiszteusok tartották ellenőrzésük alatt Izráel nyugati határvidékét. A két sereg közti határvonal egy Mikmász nevű település melletti szoros volt. Úgy tűnik, Saul megelégedett azzal, hogy a háttérben üldögéljen, de fia Jónátán a fronton akart lenni. „Gyere, menjünk át a filliszteusok előőrséhez, amely odaát van!” (1Sámuel 14:1) – mondta Jónátán a fegyverhordozójának. Csak ketten voltak, az esélyek nem tűntek kedvezőnek. Ám, ha azért teszünk meg egy lépést, hogy Istennek szerezzünk dicsőséget, akkor az megindítja Isten szívét, és mozgásba lendíti Isten kezét. Ehhez a hit lépése kell. Gyakran ez a legnagyobb, legnehezebb és legfélelmetesebb lépés az életben. Izráel királyai általában azért indultak csatába, mert előtte üzenetet kaptak az Úrtól, melyben megígérte a győzelmet. Jónátán nem kapott ilyen ígéretet. Egyszerűen ennyit mondott: „hátha tesz valamit értünk az Úr.” A legtöbb ember éppen ellenkezőleg gondolkodik: „Mi van akkor, ha az Úr nem tesz semmit az érdekünkben?” Engedik, hogy hit helyett félelem határozza meg döntéseiket. Ezért úgy járnak, mint Saul: kimaradnak a dolgokból. Hogy alakult a harc során Jónátán és a fegyverhordozója számára? „És megsegíté az Úr azon napon Izráelt” (1Sámel 14:23 Károli). Csak egy merész elhatározás kellett hozzá! Mindig csak annyi kell. Ha hittel elindulsz, Isten is indul a segítségedre. Ha viszont nem mozdulsz, mindig azon fogsz tűnődni: „Mi lett volna, ha…?” A mulasztásainkat bánjuk legtovább – azokat a dolgokat, amiket megtehettünk volna vagy meg kellett volna tennünk, de nem tettük. Ezért a mai üzenet számodra ez: bízz Istenben, és cselekedj!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2a752-aa10″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Boldog IX. Piusz pápa

Nehéz időkben Isten szenteket küld egyházának, akik bizalmukkal, erényeikkel mutatnak példát a rájuk bízottaknak, és ragyognak az utókor számára is. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy példaképekké lehessünk a mai korban!

1792-ben született, ősi nemesi családban, szülei 9. gyermekekeként. Nagybátyja a Szent Péter Bazilika kanonokja volt, akinél sokat vendégeskedett. Lorettói zarándokútján meggyógyult, és ezután a papságra készült. 1819-ben szentelték pappá.

1827-ben Spoleto érseke, majd Imolába kerül. 1840-ben bíboros.

1846-ban választják pápává.

Súlyos politikai körülmények nehezítik pápaságát.

Nevéhez fűződik a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése (1854), a Vatikán újságának, az Osservatore Romanonak a megindítása (1861), az I. Vatikáni Zsinat összehívása (1869-70), ahol a pápa tévedhetetlenségét mondták ki, amikor ex catedra nyilatkozik hit és erkölcs kérdésében.

1870-ben megalakul az olasz állam, ettől kezdve a „Vatikán foglya” a pápa.

Szent Józsefet az egész Egyház patrónusának nyilvánítja, majd az egész egyházat Jézus szentséges Szívének ajánlja.

1878-ban hal meg. II. János Pál pápa avatja boldoggá 2000-ben.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]