A legékesszólóbb tanúságtétel

„A kincstárnok ezt mondta nekik: »Mondjátok meg Ezé­kiás­nak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? Üres beszéd az, amit gondolsz, hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy fellázadtál ellenem? Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? […] Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az Úrban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! […]Az Úr parancsolta nekem, hogy vonuljak föl ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el!…« De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki.” Ézsaiás 36, 4-10, 21
Az asszír küldöttség a szerintük befolyásolható politikusokat s a hadi népet próbálja elérni Izráelben, Jeruzsálemben, mert úgy vélik, rajtuk keresztül megfélemlíthetik a királyt, Ezékiást. A büszke ellenség legyőzhetetlensége bőséges bizonyítékával érkezik, Izráel lejáratásával pedig szervezettségét, hadipolitikáját fényezi. Mindent megtesz azért, hogy Isten népe kicsinek, kevésnek érezze magát vele szemben. Rámutat a király gyengekezű politikájára is, hogy felkészültsége, kapcsolati törékenysége ellenére mégis szembe akar szállni Asszíriával. Nevetséges. Esélye sincs a birodalommal szemben. A nagy, az ellenség mindig előszeretettel fitogtatja tudását, hatalmát a kicsivel szemben. Lenéző magatartást tanúsítanak.
A sorok olvasatán könnyen megfélemlítetté válhatott volna Izráel, hiszen még egy olyan sértő baljóslatot is megfogalmaz, hogy Isten hátat fordított népének. Ezek a szavak a legsúlyosabb megfélemlítés eszközének számítottak. Nincs kiben bíznotok, nincs kire számítanotok, még az Isten is elhagyott titeket, adjátok hát meg magatokat. Súlyos bántó szavak ezek, és Izráel pontosan érzi ennek a súlyát. Tudja, hogy kifogytak a tartalékaik, mert sem hadinép, sem lovas nincsen – szégyenszemre – s a nyakukon az ellenség.
Mi a válasza minderre Isten népének, amikor olyan bénítóvá válik a helyzet? Amikor hadilag csak egyetlen kiút létezik, az önmegadás? Amikor az ellenség a köznép fülébe is félelemet ültet el? Ezékiás király emberei nem olyan könnyen befolyásolhatók. Tudják, hogy Izráelben sincs minden a legnagyobb rendben, s a királyuk sem tökéletes, mert a felsorolt vádak között bizony akad igazság, de nem pártolnak el Istenüktől, vezérüktől, népüktől. Némák maradnak úgy, ahogyan azt a király parancsolta. Vannak helyzetek, amelyekben a hallgatás a legékesszólóbb tanúságtétel arról, hogy kihez tartozunk és kit szolgálunk.
Vannak-e nekünk is ilyen élethelyzeteink, amikor minden ellenünk szól, amikor nincs helyes kiút? Ráhagyni az ellenségre, hadd mondja a magáét. Tudunk-e, merünk-e Istennel párbeszédbe bocsátkozni, és ezáltal majd engedni, hogy Ő győzzön?

Kincses Margit
lelkipásztor