Angyallenyomatok

Angyalok a költők, festők szemével
Ki ne szeretne angyal lenni? Vagy legalább annak látszani? Ha valaki azt mondja nekünk: te igazi angyal vagy, máris látni véljük a glóriát a fejünk fölött. Jelmezbálokon, szeretetvendégségen előszeretettel választottuk az angyaljelmezt, a boldog szárnyalás közepette jobbnak, tisztábbnak érezzük magunkat.

Ma megint trendi az angyal-téma, a kereskedelem felfedezte az emberek vágyát az angyalminőség iránt, filmek, reklámok vannak tele angyalos epizódokkal, a fényképészek, sminkesek „Átváltoztatjuk!” felhívással harminc-százezer forint közötti áron úgy elrejtik a páciens személyiségét, hogy nem ismer magára, potom négyezerért hófehér angyalszárnnyal is lefotóztathatja magát, de ha piros szárnyra áhítozik, az hatezer körül már glóriával is megrendelhető.
Egyszer kaptam valakitől egy színdarab angyaljelmezéből lehullajtott kis szárnytollat, azóta is őrzöm, szimbólum-ereje úgy hat, mint a gyerekkori angyalszárny, nemesít, méltónak kell lenni hozzá.
De az igazi angyalélmény a legmélyebb rétegekben rejtőzik. Vészhelyzetben érezzük, nem a magunk erejéből menekültünk meg, az angyal Isten akaratát hajtja végre az életünkben. Halálközeli élményekben kézen fogva vezet végig az életfilmen, az alagúton át a mennyei fényességig.

Hogyan látták költőink, képzőművészeink az angyalokat, a túlvilág erőit, milyen elvekre, ismeretre, belső víziókra hagyatkozva írtak-festettek róluk sokszor egészen szokatlan dolgokat? Közelebb visznek-e ezek az alkotások az angyalok ismeretéhez, vagy csak megzavarják a hitbeli meggyőződésünket?
A művészek víziói a legkülönbözőbb angyalkaraktereket vetítik elénk.
Leonardo leheletfinom angyalarcai egész más üzenetet hordoznak, mint pl. Kondor Béla markáns arcélű, kőkemény vonalakkal papírra/vászonra vésett angyalfigurái.

Baka István Van Gogh börtönudvarán című versében meghökkentő képet használ:

Kút ez az udvar – azt hiszed, kimerhet
belőle még egy mennyei vödör,
ám angyal-őreid csak kinevetnek.
Tudják, nincs fent, se lent, csupán a kő.

Toldi című verse szintén szokatlan hasonlattal él ironikus hangú soraiban:

Oly sűrű lett az alkony mint a kása
mit angyalok kavarnak szorgosan
felhők fehérlő lisztjével berántva
tömegkonyhának látom most Uram

Mások az embert, a művészt látták angyalnak, ráruházták a földöntúli képességet.
G. Battista Strozzi firenzei költő, Michelangelo kortársa és rajongója így ír Párvers című költeményében, a művész nevére (Mihály angyal) utalva:

Ez itt az éj. Zord angyal keze véste.
Az égből jött hozzánk, nem földi test.
Alvó szobor, mely vár az ébredésre,
Érintsd ujjaddal és beszélni kezd.

Az angyalszárnyak nemcsak a középkori képeken pompáznak a legkülönbözőbb színekben. Dzsida Jenő: Merre száll című költeménye a megszokott fehér, néha kék vagy piros helyett lila szárnyakkal látja el angyalait:

Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak árnya vagyok.

A középkori színszimbolikában a piros szárnyú, néha piros testű angyalok a földi feladatokat, a kékszárnyúak/testűek az égi, Isten körüli feladatokat látták el. A lila szín
e kettő keverékéből született. A keresztyén szimbolikában a szeretet igazsága és az igazság szeretete, amikor Krisztus egyesül az Atyával, a kék és a piros szín lilává válik.
A 13. század óta a bűnbánat színszimbóluma.
A költők gyakran használnak negatív angyalképet. Nagy László: A Város címere című versében a félelem denevére jelenik meg, melyhez Kondor Béla készített illusztrációt, ami az Arccal a tengernek című kötet kilenc rajzának egyike.

Eljön a fekete katona,
óriás fekete-bársony denevér,
duhogó lágy kupolák a szárnyai,
szőrgatyás lábain óriás
görkorcsolyáit előrerúgva
leszáll a városba, megvakulunk.

Lánglakodalom című versében a fölülről közeledő bombázók agresszivitását hasonlítja a sötét angyalokhoz, felruházva őket a technika gyilkos újdonságaival.
Kondor rajzán a vitorláshajót motor hajtja, ugyanakkor az orrvitorla vasfogazattal harap a világba, félelmetes élőlénnyé változik, alul lánctalpakon gördül, a háború agresszivitását sugallva, szinte halljuk a domináns csengő éles, figyelmeztető hangját. A fura jármű előtt a kis, kiszolgáltatott ember. A négy arc különböző állapot, az alsó fekszik, a középső meditatív, a felső túlnéz önmagán, mellette a háttérben egy profil szinte csak árnyékszemélyiség, a felső arc püspöksüvegszerű fejéből nő ki a szárnyakkal lefelé bukó angyal. Kondor nemcsak elképzelte és leírta ezeket a gépkeverékeket, hanem barkácsolt is ilyeneket.

Most vastüdejű gonosz angyalok
szárnyától az ég sajog, ragyog…

Az Angyal és a kutyák című, szintén Nagy László-versben a mennyei segítség elmaradása fölötti félelem jelenik meg:

láttam egy angyalt fönn a dombon
tüskés akácosban megkötözve.
Átlátszó volt az angyal torka,
benne a lélek föl és alá járt…

A finn szimbolista festő, Hugo Simber A sebesült angyal című festményén a kis angyalnak be van kötve a szeme és véres a szárnya, két kisfiú mint gyászhuszár viszi saroglyán. Az első fiú kiábrándultan ballag, a második áthatóan néz, tekintete nem emberi, hanem kőkemény, vádló angyaltekintet, nem a megszokott lágy, szelíd, hanem a világ bűnét számon kérő fajta.

A festő agyhártyagyulladásból lábadozott, amikor a festmény megszületett. A precízen megfestett helyszín a helsinki állatkert, ahol a Nyomorékok Telepe és a Vak lányok iskolája is volt. Betegsége okán ezekkel a nyomorékokkal és vakokkal azonosult a festő.
A szimbolista festmény a valóságábrázoláson túlmutatva az angyalt mint az örök jó eszményét testesíti meg, ez az idea kérdőjeleződik meg a materialista világszemléletben. Simberg betegsége és borongós hangulata miatt a transzcendens világ beavatkozási esélyében is megrendült a hite.

Érdemes megnéznünk Korniss Dezső Angyal című absztrakt festményén a fekete-fehér váltakozásait, a két angyalkarakter, a negatív és a pozitív párhuzamos jelenlétét. A negatív lehet a bukott angyal, akár a Sátán, akár a bennünk levő kettősség, de lehet a Bibliában előforduló büntető, ítéletvégrehajtó angyal is, pl. a kiűzetés a paradicsomból, vagy az egyiptomi csapások jeleneteiben.

Márai Sándor: Mennyből az angyal című, 56-ról írt versének a magyarság összetartozásának szempontjából a Himnusz és a Szózat mellett lenne a helye. Amerikából üzen a magyar forradalomnak az angyalon keresztül, aki itt szintén nem a nyájas-szelíd lányarcú lény, szerepe sorsszerű:

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor–
A költő, a szamár és a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett.
A csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, – mennyből az angyal.
Rainer Maria Rilke angyalos verseiben a testet öltés központi téma.
Az angyali üdvözletben (Garai Gábor fordítása) a földöntúli lények földi testben való megjelenéséről, méretváltozásairól vizionál:

Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.

El Greco Angyali üdvözlete ezt a kitágulást, testet öltést hatalmas erővel mutatja meg, ahogy az angyal ruhája szinte szétfeszíti a falakat, elhomályosul a szoba, eltűnik a ház, a légtér összekapcsolódik az éggel.
Rilke másik Angyali üdvözlet című versében így ír Mária nevében, emberi tulajdonságokkal ruházva föl az angyalokat:

épp úgy nem félt a formától, amit
egy-egy angyal öltött föl: azt se tudta,
milyen fárasztó angyaloknak így
járni.

A vers folytatásában az égi és a földi tekintet összekapcsolását fogalmazza meg:
…ifjú arcot visel
az angyal; hogy a szeme, és amint
ránéz, az ő szeme, úgy forrnak egybe,
mintha meghalna a lét odakint,
s mit milliók látnak, hajszolnak egyre,
bennük volna – s kívülük semmi sincs.

Ugyanez a transzcendens szemkontaktus figyelhető meg a barokk Angyali üdvözlet-ábrázolásokon, ahol az angyal általában lebeg, vagy majdnem földet ér, így fejezi ki a művész, hogy az angyalok földöntúli, szellemi lények, rájuk nem hat a gravitáció. A korábbi, reneszánsz és gótikus ábrázolásokon Mária állva, néha ülve fogadja a mennyei látogatót.
Baka István November angyalához című szonettjében is az angyali tekintet földöntúli, életetadó ereje jelenik meg:

Lennék halottad, s úgy élnék veled,
ahogy gyökérrel él a föld, a víz;
s bár szemgolyód fehér, akár a gipsz,
poromból támaszt föl tekinteted.

Pilinszky János: A fényességes angyal is című verse (emlékezés egy világháborús karácsonyra) az angyal földet érésének, a szellemi és az anyagi találkozásának pillanatát láttatja:

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

Leonardo Angyali üdvözletén is mintegy földi kifutópályán landol az angyal, épp Mária előtt.
A reimsi székesegyház mosolygó angyala mennyei derűt sugároz, a belső fény kiáradása tükröződik az arcán, ahogy elhozza Máriának az égi üzenetet.

Petrőczi Éva A gyertyaláng szól című versében így vall az emberben lévő isteni fény természetéről:

A fényt elorozni,
bárkié legyen,
nem lehet úgysem.
Aki világol:
takarhatatlan.

Háfiz perzsa költő szerint „Ahol angyalok laknak, ott a mennyország, legyen bár az emberek forgatagában.”
A költők, képzőművészek által különböző módon megfogalmazott mennyei hírnökök a bibliai angyalleírások kiegészítéseként, továbbgondolásaként teljesebbé, árnyaltabbá teszik a róluk alkotott képet. Bárhogy képzeljük is el az angyalokat, szárnyatlanul vagy szárnyakkal, kívül vagy belül érzékeljük a jelenlétüket, Istennel kapcsolnak össze.
Ha hagyjuk, hogy a krisztusi fény átragyogja az életünket, és magunk is „fényáteresztővé” válunk, észrevesszük környezetünkben az elrejtett angyalminőséget.
Forrás: parokia.hu