Hope él!

40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt.

41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. 43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, 44 odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. 45 Jézus ekkor ezt kérdezte: „Ki érintett engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!” 46 De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” 49 Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!” 50 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” 51 Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját. 52 Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: „Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!” 53 Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: „Leányom, ébredj!” 55 Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.

HOPE ÉL!

Jézus megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. (Lk 8,54-55)

Több mint 40 évvel ezelőtt, amikor legidősebb lányunk még három hetes sem volt, a gyermekorvos azt mondta: Maradjanak a városban. Hope nem fogja túlélni az éjszakát. (80 kilométerre laktunk a kórháztól, vidéken.)

Hope érzékeny, megrepedt emésztőszervvel született. Semmilyen táplálékot nem fogadott be, még az anyatejet sem. Orvosa mindenféle gyógymódot kipróbált. Semmi sem használt. Hopenak nagyon nagy volt a súlyvesztesége. Haldoklott. Másnap reggel feleségem túlzottan összetört volt, hogy bemenjen a kórházba. A fájdalomtól gyötörve és a könnyeimtől alig látva útra keltem egyik szemináriumi társammal. Ő próbált meggyőzni, hogy még a halál árnyékának völgyében is velünk van Isten. Vigasztalhatatlan voltam.

Arra számítottam, hogy Hope már halott lesz, mire a kórházba érek, és először nem értettem a gyermekorvos boldogságát: Orvosi csoda! – mondta. Hope életben van!

Minden nagypénteken újraélem ennek a napnak az érzését, amikor Jézus halálára gondolok. A világ reményvesztett. Jézus halott. Elképzelem, amint az ördög táncol örömében. De tudjuk, hogy közeledik a húsvét. Hála Istennek! Jézus él!

Imádság: Istenünk, hálát adunk neked a húsvétért. Magasztalunk téged, hogy csodáid bennünk és rajtunk keresztül ma is végbemennek. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Amikor a halállal szembesülünk, a húsvét életet ígér nekünk.

Gary „Buzz” Meader (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A SÚLYOSAN BETEG GYERMEKEKÉRT!