Két elveszett fiú

11 Azután Jézus így folytatta: „Egy embernek volt két fia.

12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” 17 „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” 25 „Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

KÉT ELVESZETT FIÚ

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. (Lk 6,37)

Mindig szerettem a tékozló fiú példázatát, mert nagyszerűen láthatjuk benne, hogy Isten mennyire kegyelmes, könyörületes és megbocsátó. Bár sokan úgy vélik, a példázat a fiatalabb fiúról szól, a történet így kezdődik: „Volt egy ember, akinek két fia volt.” Mikor először olvastam a történetet, együtt éreztem az idősebb fiúval, aki engedelmeskedett az apjának, keményen dolgozott és jól viselkedett. Érthető a felháborodása, mikor az apja lakomát rendez az önző, éretlen öccsének.

Közben felfedeztem, hogy a báty szíve is tele volt bűnnel: önzéssel, önigazultsággal, nehezteléssel és ítélkezéssel. Ezek a bűnök nem olyan nyilvánvalóak, mint az öccséé, ám ugyanolyan veszélyesek, különösen, ha az ember elsiklik felettük.

A példázat a szeretet, a megbocsátás és a kegyelem üzenete a fiatalabb fiú felé. Ám az üzenet tulajdonképpen az idősebb fiú felé is szól, sőt, ugyanolyan fontos. Jézus nem sokkal ezelőtt a példázat előtt ezt mondta: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lk 6,37) Ezeket a szavakat érdemes megfogadnunk!

Imádság: Drága Istenünk, kérünk, segíts megbocsátanunk, ahogyan te is teszed. Ámen.

Kivel szemben kellene nagylelkűnek lennem?

IMÁDKOZZUNK AZ EGYMÁSSAL RIVALIZÁLÓ TESTVÉREKÉRT!