Lelki feltöltődés és szórakozás – Presbiter családok csendesnapja Balazséron

A Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség idén immáron második alkalommal hívta együttlétre, közös családi napra a presbitereket és családjaikat, hogy egy jól szervezett program keretében együtt dicsőítsék az Urat, együtt adjanak hálát ajándékaiért, s erősödjenek egymás hite által.
A Balazséri Béthel Konferenciaközpont árnyas fái alatt vasárnap kora délelőtt gyülekeztek a résztvevők. Gyurkó Miklós elnök köszöntő szavait követően a gyerekek azonnal belakták a tágas teret, ahol kézműveskedhettek, sportolhattak, felügyelet mellett játszhattak, barátkozhattak, míg a felnőttek tartalmas előadásokat, igehirdetéseket hallgattak, illetve csoportos beszélgetéseken vettek részt.
Nyitóáhítatában Tóth László nagyberegi lelkész a Lukács evangéliuma 3. részének 21–23 (a) versei alapján az Istentől elhívott küldetésünkre, annak betöltésének fontosságára hívta fel a figyelmet.
Ti vagytok a föld jója – hangsúlyozta előadásában a Máté 5, 11-13 alapján Szanyi György borzsovai lelkész. Aki az együttlét logójának – Só, világosság, hegyen épített város – megfelelően arra hegyezte ki mondandóját, sóként miként ízesíthetjük meg környezetünk életét, miként világíthatunk másoknak is, hogyan lehetünk az üldözötteknek, a rászorulóknak menedéket adó „hegyen épített városa”. Az eladó biztatott: nem vagyunk egyedül ebben a küldetésünkben. Református identitásunk alapja: Jézus Krisztus megváltott gyermeke vagyok. Így nem azt kell kérdeznünk, hogy ki vagyok, hanem sóként és világosságként kell jelen lennünk környezetünkben. Ne sopánkodj a sötétség miatt – légy világosság! – figyelmeztetett az igehirdető. Aki azt is hangsúlyozta, hogy ezt a fényt nem szabad falak, a templomok falai közé bezárni, nem lehet véka alá rejteni: ki kell azt vinni a világba, hogy azoknak is világítson, akik a sötétben bolyongnak, keresik az utat. A földön ma megmentett és megmentésre váró bűnös emberek élnek. A megmentett keresztyén embernek nem ítélkeznie kell, hanem elfogadni, szeretettel segíteni a másikat, hogy megtalálja az igaz utat.
„Ne szóljon igéd hiába” – énekelték válaszként a résztvevők.
Záró áhítatában id. Pocsai Sándor, a Csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió lelkésze a megújulás fontosságáról szólt. Mint mondta, a kilencvenes évek ébredése után ma Kárpátalján újból megújulásra van szükség. A mai és az ehhez hasonló csendesnapok lehetnek azok az alkalmak, amelyek Isten megújíthatja szövetségét népével, ahol megerősödhet identitásunk: Jézus értem is áldozta életét, Isten kijelölte a helyemet, s tudom, mi a célom. A feladatunk, hogy a célig vezető úton legyünk só és világosság, ízesítsük meg mások életét és világítsunk embertársaink előtt, építsük együtt Isten országát.
Egy életért se érjen Isten vádja téged – figyelmeztetett mindenkit zárszavában Gyurkó Miklós. Vigyük magunkkal az itt kapott jó ízt, a fényt, s miközben várjuk Jézus visszatértét, végezzük dolgunkat ott, ahová helyezett az Úr, mondta.

A nap folyamán
A családi napon szülők, gyerekek, nagyszülők, unokák egyaránt jól érezték magukat. A gyerekek számára különböző játékokat, attrakciókat, kézműves foglalkozásokat szerveztek a rendezők. Volt itt íjászkodás, ugrálóvár, fafaragás, gyöngyfűzés, fagyizás, vattacukor-evés stb. A Ki mit tud? vetélkedőn bemutatkozók pedig igencsak „megízesítették” az együttlétet. Ezúttal is bebizonyosodott: Isten igencsak bőkezűen megáldotta őket tálentumokkal. Rajtunk – szülőkön, nagyszülőkön – is múlik, hogyan sáfárkodnak majd azzal gyermekeink a jövőben. A legfontosabb feladatot is megkaptuk valamennyien: imádkozzunk értük. És mindazokért, akiket ránk bízott az Úr. Hogy „egy lélekért se érjen vádja minket…”
A presbitercsaládok csendesnapját a Csákány-Györke Marianna vezette kisgejőci Kikelet együttes, a Mezőváriból érkező Kovács családi zenekar, meg a KRISZ együttes énekszolgálata tette még felemelőbbé.

Marton Erzsébet