Luscsák Nílus karácsonyi üdvözlete

„Néhány nap múlva karácsony lesz. A szenvedés fájdalma még inkább érezhető lesz. Én vissza akarok veletek térni Betlehembe – a megpróbáltatásokhoz, amelyekkel szembesülnie kellett a szent családnak azon az éjszakán, amely úgy tűnt, csak hideg és sötét. Végül megjött a világosság: nem az emberektől, hanem az Istentől. Nem a földről, hanem az égből.”

(Ferenc pápa: Levél az ukrán néphez)

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Krisztus születik!

Az Üdvözítő eljöveteléről, születéséről, szenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról jövendöltek az isteni ihletettségű próféták. Milyen szépen kezdődik a karácsonyi böjt, amikor az egyház Fülöp apostol szavaival, aki ösztönzően hívja Natánáelt a Krisztussal való találkozásra, mindannyiunknak mondja:

„Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből” (Jn. 1, 45).

Az Üdvözítő eljövetele Isten legfontosabb ígérete volt, amelyet adott ősatyáinknak, Ádámnak és Évának, és amelyet aztán prófétái által sokféle úton hirdetett. Engem különösen megérint Izaiás próféta jövendölése, amely így szól:

„Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja” (Iz. 30, 26).

Gyönyörűen énekli meg karácsonyi himnuszunk az Isten Fiát, aki az igazság napja, amely megvilágosítja szívünket és életünket. Ő az Atya küldötte, aki meggyógyítja szívünk sebeit, aki felszabadít minket a bűn és a Sátán rabságából. Csodálatosan beszélnek erről egyházatyáink:

„Megsérült természetünk gyógyítást, az elbukott felemelést, a megholt feltámadást kíván. Elveszítettük a jóságot, vissza kellett szereznünk. Be voltunk zárva a sötétségbe, világosságot kellett nekünk hozni. Fogságban voltunk, vártuk a Szabadítót. Szolgák voltunk, és vártuk a Megmentőt”

(Nisszai Gergely)

Az Úr eljön gyógyítani és bekötözni népünk sebeit, mindazokét, akiket fájdalmasan érintett a háború szörnyűsége, s azokét is, akik békére és vigasztalásra vágynak.

A Katolikus Egyház Katekizmusa négy dolgot húz alá, amelyet Jézus Krisztus megtestesülése hoz számunkra:

• Az Ige testté lett, hogy üdvözítsen minket, megbékítve a mennyei Atyával: „Mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért” (1 Ján. 4, 10).
• Az Ige testté lett, hogy megismerjük az Isten szeretetét. „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk” (1 Ján. 4, 9).
• Az Ige testté lett, hogy számunkra a szentség példája legyen. „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű” (Mt. 11, 29–30). Az Isten szeretete hív minket az emberek szolgálatára, hív minket életünket adni másokért.
• Az Ige testté lett, hogy az isteni természet részesévé tegyen bennünket. „…nekünk ajándékozta az értékes és rendkívül nagy ígéreteket, hogy általa részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak okozta romlottságtól” (2 Pét. 1, 4). Szent Ireneusz ezt az igazságot következőképpen mondja el. „Az ok, ami miatt az Ige emberré, az Isten Fia ember fiává lett, hogy az ember, egyesülve az Igével, elnyerje az Istenfiúságot, Isten Fiává legyen.”

Népünk honvédő háborújának nehéz éve áll mögöttünk. Ez az év tele van fájdalommal, sokak számára a legdrágábbak elvesztésével: ártatlan gyerekek, idős emberek halálával. Ez az év városok és falvak szörnyű bombázásának az éve: kórházakat, óvodákat, iskolákat pusztítottak el, mindazt, ami nekünk a világosságot és az otthon melegét jelenti. De ez az év volt az ukrán nép hősies harcának az éve is. Védelmezőink bátorságának és állhatatosságának az éve, a nagy győzelmek éve Kijevben, Harkivban, Herszonban és több városunkban is. Ez az év a mi állhatatos és buzgó imánk éve is volt. Az az év, amikor soha nem látott módon az egész világ harcolt és imádkozott értünk, együttérzett velünk. Különleges közelséget tanúsít irántunk a jelenkor Péter apostola, Ferenc pápa és az egész Katolikus Egyház:

„A világ felfedezett magának egy bátor és erős népet. Népet, amely szenved és imádkozik, sír és küzd, ellenáll és reménykedik: áldott és szenvedő nép.”

Ezen keresztül ad nekünk Isten reményt népünk és védelmezőink végleges győzelmére.

Engedjétek meg, hogy teljes szívemből örömteli karácsonyi ünnepet kívánjak mindnyájatoknak. Örömtelit, mert az Isten Fia a béke fejedelme, aki reményt és világosságot hoz oda, ahol szomorúság, reménytelenség és homály uralkodik. Ő az egyetlen, akinek van ereje és hatalma megváltoztatni szívünket, helyzetünket. Ezért karácsony napjaiban könyörögjünk és esedezzünk hozzá szívünk és hazánk békéjéért, valamint kérjük, hogy az Isten által ajándékozott új esztendő legyen az az év, amikor a jó legyőzi a rosszat, a világosság a sötétséget, az igazság a hamisságot.

Krisztus születik, dicsőítsétek!

Örömmel küldöm mindnyájatoknak főpásztori áldásomat:

Luscsák Nílus
munkácsi görögkatolikus püspök

Forrás: karpataljalap.net

Nyitókép: Magyar Kurír / Zadubenszki Norbert