SOHA NEM MARADSZ KI

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
Mt 28,1-8.


SOHA NEM MARADSZ KI
Menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileá-ba: ott meglátjátok őt. (Mt 28,7)

Az Úr angyala a sírnál lévő asszonyoknak jelentette a jó hírt, de a tizenkét tanítvány egyike sem volt közöttük. Csak később tudták meg, még várniuk kell, hogy a saját szemükkel is láthassák a feltámadt Jézust. Azon gondolkoztam, vajon miért maradtak ki a jó hírből Jézus legközelebbi követői.
Tudom, milyen érzés kimaradni. Több mint 10 évig vágytunk rá, hogy szülők lehessünk. Hosszas meddőségi kezelések után vállaltuk, hogy nevelőszülőként gondozzunk, és remélhetőleg majd örökbe fogadjunk gyermekeket. Négy kisgyermek lakott az otthonunkban, akik végül mégis visszatértek a biológiai szüleikhez. Mi miért maradunk ki? – vívódtunk magunkban.
Igazából, nem maradtunk ki. A tanítványok sem látták azonnal Jézust, de ez nem jelentette azt, hogy Jézus nem támadt fel, nem győzte le a halált, és nem hozott reményt egy új életre mindenkinek. Jézus inkább a megfelelő időre várt, hogy megmutassa magát különleges és egyedi módon.
A tanítványok sem maradtak ki semmiből, a feleségem és én sem. Talán úgy tűnhet, hogy Isten csodákat művel mindenki életében, csak a miénkben nem, de bízzunk! Már azelőtt megkaphatjuk Isten életadó erejét, mielőtt megláthatnánk őt.

Imádság: : Hatalmas Istenünk, emlékeztess erődre, még akkor is, ha nem érzékeljük azt. Ámen.

Isten mindig törődik velünk.
Tim A. Gould (Texas, USA)
Forrás: csendespercek.hu