Szabadtéri evangelizációt tartottak Beregszászban

Evangelizációs alkalmat szervezett a Beregszászi Református Egyházközség május 31. és június 4. között. A szabadtéri istentiszteletekre 17:30-kor várták a híveket a templom melletti Kálvin térre. A hét vezérgondolata: Kiálts az Istenhez!
A program kedd este kezdődött. Elsőként Szanyi György borzsovai református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a 107. zsoltár első kilenc verséből. Az Úr hálaadásra hív minket. Az igehirdető arra kért mindenkit, gondolja végig, mi mindenért lehet hálás az életében, és ezzel kiáltson az ő Istenéhez.

A második nap a mezővári gyermek- és felnőtt énekkarok szolgálatával indult, akik Passió című műsorukkal kedveskedtek a megjelenteknek, és dicsérték a teremtő Istent. Majd Zán-Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke szólt az egybegyűltekhez, folytatva a már megkezdett 107. zsoltárt a 10. verstől a 16. versig. Isten népe fogságban, megkötözöttségben sínylődött, de nyomorúságukban Hozzá tudtak kiáltani, és Ő megszabadította népét. A püspök rávilágított a kérdésre: vajon a mi életünk eddig az Úrnak való engedelmességgel telt, vagy sem? Tudunk-e az Istenhez kiáltani? Mert egyedül csak az Iránta érzett hála tudja a szívünket Hozzá fordítani.

Csütörtökön félig szabadtéri evangelizációs alkalomra került sor, mivel a hirtelen jött eső miatt a református templomban fejeződött be az igehirdetés. Taracközi Gerzson munkácsi lelkipásztor szólt a testvérekhez a 107. zsoltár 17-től 22-ig terjedő verseiből. Kiemelte, hogy amikor a saját életünkben nehézségekkel nézünk szembe, azt sohasem a tetteink megérdemelt büntetéseként látjuk, inkább csapásként, feltéve a kérdést: „Miért én, miért most?” De megkérdezhetem Istent, hogy „Ez a Te akaratod? Jó úton járok?” A zsoltáríró elmondja, hogy ezek az emberek a sír mélyéről gyógyultak meg. Nem késő tehát megállni és visszanézni, de ne várjunk eddig! Istennek nem az az akarata, hogy szenvedj, hanem hogy megtérj és élj!

Pénteken Kacsó Géza bátyúi lelkész hozta el Isten üzenetét a napsütésben összegyűlt közösség számára. A már megkezdett zsoltár 23-tól 32-ig tartó verse közötti igeszakaszt olvasta fel, majd a bűn, a káosz szörnyűségeit a tenger mélységéhez hasonlította. Hiszen Isten egyszer már elpusztította az embert víz által a Föld felszínéről. De meg is nyitotta már a tengert, hogy megmentse az Ő népét. Mi most a bizonytalanságban merülünk el, majd szemléletes példával mutatta be, milyen, ha két lábon, de önerőből próbálunk megélni, vagy ha a vízen hánykolódva, de Isten vezetésével. Felhívta a figyelmünket arra, hogy nehéz időben is van miért hálát adni az Úrnak.

Az ötödik és egyben záró alkalomra szombaton került sor. A hétvége ellenére is szép számmal érkeztek a Kálvin térre az Isten közelébe vágyók. Zárásként id. Pocsai Sándor csongori missziós lelkész kiáltott mindannyiunkért az Istenhez. A 107. zsoltár befejező részéből szólt az Ige, ahol ismét az Úr könyörületessége mutatkozik meg, melyet a bölcs meglát, és nem feled el érte hálát adni. Kiálts te is az Istenhez!

Nagy Gabriella

Kárpátalja.ma