Szent Ilonára emlékeztek Tiszaújlakon
A tiszaújlaki római katolikus templom 1812-ben Szent Ilonát kapta védőszentül. Azóta a templom búcsúját augusztus 18-án, a szentéletű császárnő emléknapján ünneplik.
Idén Beregszászból, Nevetlenből, Nagyszőlősről és a környező településekről érkeztek zarándokok, akiket nagy-nagy szeretettel köszöntött Bán Jónás OFM helyi plébános. Megkülönböztetett tisztelettel üdvözölte a paptestvéreket, többek közt Molnár János beregszászi esperes-plébánost, az ünnep főcelebránsát.
A prédikációban részletesebben hallhattak a hívek a védőszent életének mozzanatairól: Ilona egyszerű családból származott, mégis császárnő lett, ő lett Nagy Konstantin édesanyja. A nagy vagyont sohasem magára, hanem a szegények, rászorulók megsegítésére használta.
Molnár János a szentek szerepének fontosságáról is említést tett, és arról, hogy miért vonzó az ő életük a mai ember számára.
Azért, mert a szentek hozzánk hasonló hús-vér emberek, akik ugyanúgy emberként élték az életüket, mint mi. Ugyanazokkal vagy hasonló gondokkal küzdöttek, mint mi, és akik ugyanazokkal a bűnökkel küzdöttek, mint mi. Ugyanúgy leestek, de azért váltak szentekké, mert újra és újra felálltak Isten kegyelmének segítségével.
Tudatosította a jelenlévőkben, hogy a szentek nem barokk szoborként élték le az életüket, hanem keményen küzdöttek. Ezért mindenkiből lehet szent, mindenki eljuthat az életszentségre. Nem kell ehhez tanult embernek lenni, elegendő, ha az Istent teljes szívéből szereti.
Az ünnep a szentmise második részével folytatódott, majd a résztvevők körmenettel tettek tanúságot hitükről és az Oltáriszentég iránt érzett tiszteletükről. Végül köszönetet mondtak a vendégeknek, zarándokoknak, hogy eljöttek a közös megemlékezésre, megköszönték a jelenlét és a találkozás örömét. A hívek a búcsúi szentmise áldásával indulhattak útnak, de csak miután megkóstolták a vendéglátók finom bográcsgulyását.
Fehér Rita