Új kezdet

Vannak az életnek nagy fordulópontjai: mikor a saját, jól ismert, szeretett, vagy legalábbis megszokott közegedből el kell indulni egy egészen más, ismeretlen helyre, „feladatba”, esetleg egyszerre mindkettőbe.

Az első nap az iskolában, az első év egy új városban, az első éjszaka a kollégiumban, az első nap az egyetemen, vagy az első munkanapod reggele,- micsoda pillanatok! Mind-mind csupán a küszöbe az újnak, de végérvényesen elválaszt attól, ami a küszöb előtt volt. Talán vannak így, a küszöb előtt most néhányan ezen a nyáron: „pár méterre” egy új iskola, egy új környezet, egy új élethelyzet. S hogy mi vár odaát, azt csak sejteni lehet. Előttem most „pár méterre” két óriási küszöb van, amiket átlépni készülök. Az egyik az anyaság, a másik a lakóhelyem kb. 400 km-rel való odébb kerülése. Izgalommal és félelemmel vegyes érzésekkel indulok mindkettő felé. Egyszerre hálával és aggodalommal. Ami biztató, hogy pont ugyanezt éreztem, mikor anno Kárpátaljára érkeztem, és mégis milyen jó dolgok kerekedtek ki belőle! Azt szeretném most leírni, mi az, ami nekem segít az új kezdettel való barátkozásban; hátha nektek is biztatás lesz:

1. Tudom, hogy Isten ajándékaként jött mindez az életembe. Az anyaság is, és a szolgálati hely váltása is. Egy kicsit olyan ez, mint egy nagy doboz meglepetés! Még nem tudom, mi van benne, de tudom, hogy kitől kaptam, és tudom, hogy ajándék!

2. Nem megyek egyedül. Isten velem van, és megváltozhat minden körülöttem, tájak és emberek, barátok és ismerősök; de Ő nem változik. Ugyanúgy számíthatok Rá ott is és akkor is, mint itt és most.

3. Nem megyek üresen. Egyik helyzetbe sem. Viszem magammal mindazt, amit megtanultam nőként, és lelkészként. Magammal vihetem, amit Isten eddig nekem adott. Emlékeket, tanulságokat, felismeréseket, tapasztalatokat.

4. Nem megyek veszteség nélkül és nem titkolom el a szomorúságot, de a nyereségekre koncentrálok. (1-es pont! 🙂 ) Mindig veszteség – részben, vagy teljesen- megválni valamitől, valakitől. Szülőfalutól, iskolától, osztálytársaktól, családtól, barátoktól. Hiányozni fognak, és ez nem múlik el olyan gyorsan, mint a nátha. De miért is kellene úgy tenni, mintha légüres térből érkeztem volna? Ha valaki, vagy valami hiányzik, az azt jelenti, hogy képes voltam szeretni. Csak arra kell figyelnem, hogy az újat is képes legyek.

5.Tudom, hogy az új kezdettel új küldetés is jár; és az Istentől kapott küldetések betöltése jó! Én most két nagy küldetést látok magam előtt. Az egyik, hogy Isten feltétel nélküli szeretetét közvetítsem a születendő kisbabánk felé. A másik, hogy tovább adjam azt a rengeteg szeretetet, kedvességet és törődést az új gyülekezetben az embereknek, amit én a kárpátaljaiaktól: idősektől, és tőletek, fiataloktól kaptam.

Tehát, ha új kezdet előtt állsz, ne feledd: nem vagy egyedül, számíthatsz az Úrra; vannak erőforrásaid, amiket mozgósíthatsz; nem baj, ha fáj, csak maradjon nyitott a szíved szeretet adni és elfogadni; fedezd fel, és töltsd be a küldetésedet!

Ezekkel a gondolatokkal indulok, és egyben búcsúzom tőletek. (Azért nem ígérem, hogy nem bukkanok fel még néha-néha a környéken.) Örülök, hogy a KRISZ életének részese lehettem. Mindig hálával tölt el, ha a közös szolgálatokra, táborokra, csendesnapokra gondolok. Köszönöm, hogy gazdagítottátok az életemet!

Megváltó Istenünk áldjon és őrizzen meg titeket, „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil 2,15)