Vasárnapi üzenet

„Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.” (Apostolok Cselekedetei 17, 16)

Kedves Olvasók, a Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti szakaszban ma Pál apostol athéni tartózkodásáról olvasunk. Athén hagyományosan a kultúra bölcsője. Görögországban ringatták a filozófia, szobrászat, zene, matematika és a demokrácia bölcsőjét is. Ebben a gazdag és sokszínű városban tölt időt Pál. Azonban figyelmét nem az építészeti vagy szobrászati remekek kötik le. Mint Isten szolgája lesújtva figyeli a sokféle istenszobrot, „bálványt”, amelyeknek a városlakók áldozattal fejezik ki tiszteletüket. Pál Krisztus követőjeként nem nézheti, hogy annyiféle bálványnak áldozva ezek az emberek elmennek az egyedül üdvözítő Isten mellett.

A 21. században mi már nem áldozunk halott szobroknak. De a bálványozás nem ment teljesen feledésbe. Valakik sztárokat bálványoznak. Esetleg a saját gyermeküket, családjukat „imádják”. Vannak, akik a pénz oltárán áldozzák fel egészségüket, fiatalságukat, kapcsolataikat is. Van, aki mindenét a szórakozásra áldozza. Nem mentes a bálványoktól a felvilágosult 21. század sem. Kálvin János mondta, hogy „az ember szíve bálványgyár”. Vajon mit csinálunk mi, keresztyének, látva, hogy körülöttünk milyen sok „istenség” oltárára hoznak áldozatot az emberek, de az egy igaz Istenről elfeledkeznek?! „Háborog”-e a mi lelkünk is Páléval együtt?!

Bizony, a háborgásig gyakran eljutunk. „Miért nem fontos a többieknek az Isten? Miért nem jönnek templomba?” – füstölgünk gyakran. De Pál ennél többet tett. Ő elkezdte ebben a bálványimádó Athénben hirdetni Krisztust. Nem dörgedelmesen, hanem szeretettel. Így kezdi igehirdetését: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Az ismeretlen istennek«. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” (Ap. Csel. 17, 22–23)  Pál tehát nem megszidja, hanem megdicséri hallgatóságát, és szeretettel tovább akarja vezetni őket a bálványkultusztól a kegyelem Istenéhez. De nagy szükség lenne erre ma is!

Látva a világban folyó bálványimádást, ne hunyjuk be a szemünket. De ne is elégedjünk meg a folytonos zsörtölődéssel, háborgással. Inkább mentő szeretettel tegyünk bizonyságot a megváltó Krisztusról. Ámen!

Kacsó Géza
bátyúi református lelkipásztor