Vasárnapi üzenet

A mai vasárnapon a Római Katolikus Egyházban Szent István király ünnepét tartjuk, és a szentmisén a Máté evangéliuma 7. fejezetének 24-től 29-ig terjedő szakaszát olvassuk. Jézus a sziklára épített házról beszél. Azt mondja, hogy „aki meghallgatja szavaimat, és szerintük cselekszik, olyan okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette”. Jézus vidékén nagyon fontos sziklára építkezni, mert homokos a talaj, ritkán esik az eső, évente egyszer-kétszer, azonban olyankor sok eső esik, a víz ki tudja mosni a homokos talajt a ház alól, és a ház összedől. Aki viszont sziklára építkezik, annak a háza szilárdan áll. Nagyon nehéz sziklára építkezni, mert hosszú, fáradságos munkával kell kivágni az alapot a sziklába. Külön kell keresni egy olyan sziklás részt, ami távol lehet a többi háztól vagy a kúttól. Nagyon könnyű homokra építkezni, mert ott talál az ember helyet, ahol neki alkalmas.

Jézus ezt a hasonlatot az Ő szavainak a megtételére vagy meg nem tételére alkalmazza. Meghallgatni Jézus szavait és nem tenni meg olyan, mintha homokra építkeznénk. Meghallgatni és megtenni olyan, mintha sziklára építkeznénk. Ahogyan a sziklára építkezés fáradságos munka, ugyanúgy fáradságos megtenni Jézus tanítását. Amikor az ember sziklára építkezik, akkor hosszú ideig nem látszik a munkájának az eredménye. Ugyanígy nem látszik és hosszú, fáradságos tevékenység megtenni Jézus tanítását. Viszont amikor jön az árvíz az életünkben, ami el akarja vinni a talajt a lábunk alól, akkor az életünk szilárdan áll. Lehet, hogy mi is szoktunk találkozni olyan emberekkel, akiknek nincs talaj a lábuk alatt, lógnak a levegőben, vagy mi is voltunk ilyen helyzetben. Valami miatt eltűntek azok a tartóoszlopok, amelyek az életét tartják, és dől össze az élete. Külsőleg mintha nem is lehetne neki segíteni. Van olyan, hogy akarunk neki segíteni, de nem akarja, vagy nem tudja elfogadni a segítséget. Nagyon nehéz valamit is csinálni az összedőlni akaró házzal, legfeljebb ki lehet szaladni belőle, nem lehet alátámasztani.

Jézusnak az evangéliumban nagyon sok olyan tanítása van, amit meg kell tennünk. Szeretni a felebarátot, megbocsátani az ellenségnek, megbocsátani a sértést, ráhagyatkozni Istenre. Külsőleg azt gondoljuk, hogy ez felesleges, lassít bennünket, hátráltat. Ha megtesszük, akkor azt vesszük észre, hogy az életünk szilárd alapokra kerül. Megbocsátani annak, aki bennünket megsért, úgy néz ki, hogy gyengének fogunk látszani, de éppen ebben van az erő, hogy meg tudok bocsátani. Szeretni a felebarátot nagyon nehéz, különösen azt, aki bennünket nem szeret. Éppen ebben van boldogságunknak a kulcsa, mert egy idő után a mi szeretetünkre viszontszeretet fog jönni, és akkor azt tapasztaljuk, hogy azt a táplálékot kapja meg a lelkünk, amire a leginkább vágyódunk, és ez éltetni fogja az életünket.

Meghív bennünket a mai evangélium, hogy egyrészt hallgassuk (olvassuk) Jézus tanítását az evangéliumból, másrészt pedig ne csak hallgatói legyünk a szavaknak, hanem megtevői. Ez pedig erős alapokra helyezi az életünket.

Pogány István
római katolikus plébános

Forrás: karpataljalap.net