István király, a szent

Augusztus 20-án Szent István apostoli királyra emlékezik az egyház. Eme nemes férfi életében két jelentős fogalom fonódott össze – a király és a szent. Manapság sok ember számára ez a két fogalom összeférhetetlennek tűnik, gyakorta tapasztaljuk, hogy a polgári vezetők nem mindig szentek, és a szentek nem igen foglalkoznak politikával. Pedig e két fogalom nem zárja ki egymást, sőt akkor lehet valaki igazán jó vezetője egy népnek, ha a keresztény eszme és életmód személyes életének szerves és legfontosabb részét képezi. De ez nemcsak a nép vezetőire értendő, hanem mindenki a saját élethelyén keresztényként kell hogy ellássa feladatait. Akkor lesz valaki jó vezetője akár saját családjának is, ha jó keresztény. Fényes példája ennek Szent István király, akit görögkatolikus egyházunk liturgikus énekeiben többek közt „tündöklő csillagnak” titulál. Igen, Szent István király egy csillag, amelyre feltekinthetünk, és amely az idők távlatából is fényt hoz egy sötét éjszakába.

Ha jobban belegondolunk, Szent István király azért volt kiváló vezetője a magyar népnek, mert szívében ott volt az Isten, és amikor élete alkonyán emberi szempontból – trónörökös hiányában – kilátástalannak láthatta volna a jövőt, hite diadalmaskodott, s országát a legjobb kezekbe adta – a Boldogságos Istenszülőnek ajánlotta. A tropár szavait idézve ezzel a cselekedetével a hazájának „létezését örök időkre megállapította”. Igen, akkor maradhat fenn egy nemzet, egy ország, egy család, ha az Isten kezébe adja az irányítást, ha az Istenszülő anyai oltalmában keresi létezésének erős védfalát.

A létezésért, a fennmaradásért, az örök boldog életért küzdeni kell. Sajnos világszerte látjuk és tapasztaljuk, hogy sok világi vezető erősnek vélt földi fegyverekkel akar magának hatalmat és vagyont szerezni. Többen azt hiszik, hogy másokat leigázva nagyokká válnak majd a történelemben. És valóban, egyik-másik ember hadjáratáról írnak a tankönyvek, említést tesznek a földi történelemben, de azok gyakran szívtelen diktátoralakot és nagyon negatív emléket hagynak maguk után. Szent István király is küzdött, de az ő legfőbb fegyvere más volt. Az egyik sztichira szavai szerint az Isten erős fegyvert adott Szent István kezébe, mégpedig a drága keresztet, mellyel igazságos életet élt a földön, és vallásosságban tündökölt, méltóvá tevén magát az Isten kegyessége által a mennyek országára. Vagyis Szent István minden erejével küzdött a rossz ellen, de a győzelmet mégis Isten kegyelmének vélte, nem sajátította ki magának.

Ezért mi is, akik tiszteljük Szent Istvánt mint királyt és szentet, ragadjuk megy hittel, reménnyel és szeretettel Isten fegyverét, a Szent Keresztet, és azzal küzdjünk a világ minden kísértése és bűne ellen. Az Isten törvénye legyen számunkra a legfőbb törvény, és az Isten kegyelme legyen segítségünk az élet háborgó tengerének átúszásához, hogy amikor elérjük életünk alkonyát, akkor Szent István királyhoz hasonlóan mi is átköltözhessünk az Isten örök országába, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére és örök dicsőítésére. Ámen.

Dr. Szolánszky Ágoston 
görögkatolikus pap

Forrás: karpataljalap.net