Vasárnapi üzenet: Dicsérjétek az Urat!

„Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!” Zsoltárok 149, 1

Hadd kezdjem egy régi emlékkel, amely immár több mint tíz esztendő homályából lép elém. Akkoriban Budapestre hívtak egy gyülekezetbe szolgálni. Az istentiszteletet követően egy templomi koncertre siettem, s az előtérben váratlanul szembejött velem annak a gyülekezetnek az orgonistája, ahol aznap szolgáltam – régről ismertük egymást. Megállt előttem, és így köszönt: „Dicsérd az Urat!” Bevallom, meglepett ez a köszöntés. Hiszen mi többnyire úgy üdvözöljük egymást: áldás, békesség, ő pedig most egészen más szavakkal fordult felém. Akkor mégis elgondolkodtam: ő a zene embere, az orgona szolgája; én pedig az ige hirdetésére szenteltem az életemet. Vajon megfeledkezhetnék-e arról, hogy a Zsoltárok könyvében újra és újra felhangzik ez a felszólítás, ez a szent kiáltás: „Dicsérjétek az Urat!”

A zsoltáros arra hív bennünket, hogy új éneket énekeljünk. A Jelenések könyvében így olvassuk: „És új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jel. 5, 9). Az új ének Jézusnak szól. Annak a felismeréséből fakad, hogy mit tett értünk Isten az Ő Fia által. Amikor erre ráébred a szívünk, természetes válasz a hála, a dicsőítés, az öröm éneke. Énekeljetek új éneket Megváltónknak, mert Lelke megszólította a mi lelkünket is! Énekeljetek olyan új éneket, amelyre a Szentlélek indít bennünket, hogy szívünk mélyéről fakadjon fel az Úr Jézus Krisztus magasztalása és mennyei Atyánk dicsérete.

Jó dolog az Urat dicsérni otthon, a csendes szobák falai között. De szükség van arra is, hogy a gyülekezetben, együtt, közösségben tegyük ezt. Mert ez kedves Isten előtt. Ne tartsuk meg önmagunknak lelki örömünket, Jézus iránti szeretetünket, hanem osszuk meg másokkal is. Így növekszik, így árad tovább a dicséret és az öröm. Isten felé szálló magasztalásunk nem csupán szavakban, hanem énekszóban is testet ölthet. És milyen megnyugtató tudni: az Úr nem azt nézi, milyen a hangunk, mennyire tisztán vagy erőteljesen éneklünk, hanem azt, milyen szívvel tesszük. Mert Ő a szívet és a lelket vizsgálja. Ha tiszta, őszinte szeretettel dicsérjük Őt, az kedves előtte, hiszen tudja, hogy szívből szeretjük, és hálát adunk neki mindenért.

Kedves Testvérek! Énekeljünk új éneket, mert az Urat dicsérni jó. Megújul tőle a lelkünk és az életünk. Méltó az Úr Jézus szeretetének és irántunk való hűségének éneklése. Énekeljetek új éneket a mindennapi munkában, a pihenés idején, örömben és bánatban, egyedül és a gyülekezetben egyaránt. Az Urat dicsérő, Jézust magasztaló új énekek hangjai fakadjanak fel szívünkben egész életünk során. Ámen.

Sápi Zsolt

badalói református lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net