Vasárnapi üzenet: maradjatok meg az én szeretetemben!
„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” János 15, 9–11
„Szeretném, hogyha szeretnének” – fogalmazott egykor a híres költő, Ady Endre. A szeretet oly mértékben szükséges az ember számára, mint az oxigén, amely az élet alapvető feltétele. Sok mindent elérhetünk, a ranglétrán magasra juthatunk, anyagilag bebiztosíthatjuk magunkat évekre, de mit ér mindez, ha odahaza nincs, aki megöleljen, fülünkbe súgja, hogy hiányoztál. A magánynál nincs fojtogatóbb érzés – aki ezt már egyszer is megtapasztalta, az nem vonja kétségbe az állításom. Ma nem a drága ajándékokra van szükség, hanem az ölelő karokra, a kedves szavakra. Bár mindez nem kerül pénzbe, mégis mindennél többet ér. De ki tud igazán szeretni? Ki tud a drága idejéből másoknak is adni? Hiszen a szeretet időigényes. Nemcsak beszélni kell róla, hanem tenni is kell azért, hogy a másik ember érezze, tudja, fontos a számunkra.
Krisztus az, akitől megtanulhatjuk, hogyan kell és lehet kimutatni a bennünk lévő szeretetet mások irányába. Ha szeretjük Istent, akkor nem lesz nehéz szeretni másokat sem. Isten iránti szeretetünk mélységét az mutatja meg, mennyire vagyunk hajlandók engedelmeskedni az Ő szavának. Így van ez a gyermek és szülő kapcsolatában is. Ezért mondja Jézus: „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben…” Hadd kérdezzem meg tőled: ismered Isten parancsolatait? Ki mered őszintén mondani, hogy igyekszel azok megtartására? Ha igen, akkor azt hiszem, te egy boldog ember vagy. Mert akit Isten szeret, az a leggazdagabb ember ezen a Földön. Isten szeretetét nem lehet felbecsülni sem aranyban, sem ezüstben, mert Ő végtelen nagy szeretetéből a Fiát adta oda érted. Van ennél nagyobb áldozat? Gondolj csak bele, te kész lennél ugyanezt megtenni? Fel tudnád becsülni gyermeked életét pénzben, aranyban vagy bármilyen értéktárgyban? Én képtelen lennék rá. Isten megtette azt, amire én soha nem lettem volna képes: hogy engem, aki bűneim miatt elveszett voltam, úgy ölelhessen magához, mint édes gyermekét.
Isten akarata, hogy a mi örömünk teljes legyen. Akit szeretnek, az már nem szomorú tovább. Akit szeretnek, annak az élete is kivirul. Ma engedd, hogy az Isten szeressen, és találd meg azt az embert, akit neked kell megölelni. Aki ma arra vár, hogy elmondd neki, hiányoztál, és fontos vagy számomra. Jézus rajtad keresztül akarja szeretni az embereket. Ne azt nézd, hogy ki érdemli meg, hogy szeresd, ki volt jó hozzád, ki viszonozta, hanem azt nézd, hogy te sem voltál méltó erre a szeretetre, és Isten mégis gyermekévé fogadott. Én magamtól képtelen vagyok erre a feltétel nélküli szeretetre, de a bennem élő Krisztus képes rá. Ezért kell neki egyre inkább növekednie bennem, nekem pedig alábbszállni. Ámen.
Barta Attila
fornosi lelkipásztor