Zán Fábián Sándor: húsvéti örömhír

„Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” 

       (Lk. 15, 32)

Húsvéti örömhír – így nevezzük a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló üzenetet.

Kétezer évvel ezelőtt félelem, veszteség, reménytelenség uralkodott a csalódott tanítványok életén. Ebben a helyzetben jelent meg az örömhír az angyal közvetítésében, amit először a két Mária hallott: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondta” (Mt. 28, 5–6). Azt követően találkoztak Jézussal ők is és a tizenegy tanítvány, akiket köszöntött az élő Jézus: „Békesség nektek!”

A test feltámadása felől győződhettek meg a tanítványok és mindazok, akik találkoztak Jézussal. Húsvétkor, a feltámadás ünnepén nem szeretném bizonygatni a feltámadás tényét, inkább csak azt mondom, hogy én hiszem a feltámadást. Hiszek abban, hogy Jézus ígérete szerint lesz a test feltámadása, és azt követően az ítélet. Hiszem és vallom, hogy Jézus az élő Úr, aki az én életemet formálja nap mint nap. Ő hívott a hitetlenség állapotából hitre igéje és Szentlelke által. Ő elevenítette meg életemet, mert a halál állapotában voltam. Rám is igaz a tékozló fiú atyjának a kijelentése: „Meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Lk. 15, 24).

Mostani helyzetünkben is életet támaszt Jézus Krisztus. Ez megtapasztalható az egyház mindennapjaiban. Az evangélium hirdetése a Szentlélek munkája által eredményez ébredést (ráébredést), megtérést, olyan változást, amit meggyőződéssel állíthatunk új életnek. Az ige élettelen gyülekezetet elevenít meg, halott családi kapcsolatokat tesz élővé.

Ukrajnában a háború árnyékában élő emberek joggal érezhetik, hogy a pusztítás, a halál útján járnak. Európában és Ukrajnában háborúról, fegyverkezésről beszélnek, halálról, gyászról és veszteségről tudósítanak. Ebben a helyzetben szólít meg bennünket az Élet Ura, aki legyőzte a halált: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok” (Jn. 14, 18–19).

Ezzel a titokzatos látással és csodálatos élettel ajándékozzon meg bennünket az Isten, hogy lássuk az élő Krisztust az egyházban, a családban, és lássák bennünk, tanítványaiban is. Kérjük az Élet Urát, hogy elevenítse meg az elhalt, elpusztított életkedvet, párkapcsolatokban a szeretetet, embertársak között a tiszteletet és a megbecsülést. Kérjük az Élő Urat, hogy igéje és lelke által vezessen a hitetlenségből hitre, a reménytelenségből reménységre, halálból az örök üdvösségre. Erre a változásra van szükség az egész világon: hogy a pénzt istenítő emberiség teremtőjét, megváltóját és megszentelőjét imádja és tisztelje, felebarátját szeresse és támogassa.

Áldott ünnepet kívánok!

Zán Fábián Sándor,

a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke

Forrás: karpataljalap.net