A ”malenykij robot” 66. évfordulóján a sztálini terror magyar és német áldozataira emlékeztek a Szolyvai Emlékparkban
A Szolyva város határában lévő honfoglaláskori harcos emlékművének hagyományos megkoszorúzását követően az elhurcolás, a „malenykij robot” 67. évfordulóján a sztálini terror magyar és német áldozataira emlékeztek a Szolyvai Emlékparkban, ahol Mártírok Kápolnájának harangzúgására, a himnuszok elhangzása után Lőrincz P. Gabriella Kecskés Béla Kísértő múlt című lágerversét szavalta el. A szervezőbizottság nevében Fuchs Andrea, a Szolyvai Emlékparkbizottság hivatalvezetője magyarul és ukránul köszöntötte a megjelenteket és a meghívott vendégeket.
A megemlékezés levezetője köszöntötte továbbá az anyaországi, határon túli német és magyar civilszervezetek, a kárpátaljai magyar szervezetek küldöttségeit, a polgármestereket, a tanintézmények vezetőit, képviselőket, a diákokat, az emléktáblákra felvésett hősi halottak hozzátartozóit, a Szolyvai Emlékpark további bővítésében résztvevőket, illetve a megemlékezésen megjelenteket.
A gyászünnepséget megnyitó beszédében dr. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke szólt azokról az erőfeszítésekről, melyekkel a szervezet igyekszik megteremteni a lehetőséget ahhoz, hogy az utókor méltó módon leróhassa kegyeletét. Ehhez a munkához tartozik az emlékpark karbantartása és fejlesztése, a történelmi kutatások, kiadványok megjelentetése. 2010-ben a kápolna és a vizesblokk elkészültével befejeződött a terület beépítése. Ez lehetővé tette az emlékpark telekkönyvi nyilvántartásba vételét. A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyével történt előzetes egyeztetés szerint és a megkötött szerződés alapján a park területének állandó használati jogát a szolyvai római katolikus hitközségre ruházták. A park állagának fenntartásáról és további fejlesztéséről a bizottság gondoskodik. Az állagfenntartáshoz szükséges anyagiak a Bethlen Gábor Alapnak, valamint az adakozó híveknek köszönhetőek. A megrongált jelzőtáblákat helyreállították. A parknak állandó gondnoka Nagy István, aki felügyeli, ápolja a létesítményt. Külön kiemelte Vass Istvánnak a Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetsége elnökének áldozatos munkáját, aki az emlékhely főkurátora és Dupka György titkár koordinációs szervező munkáját.
– Az említett források tették lehetővé, hogy ma márványtáblák révén emléket állítsunk a Kárpát-medence más területeiről elhurcolt magyar és német nemzetiségű embereknek – emelte ki dr. Tóth Mihály. Az elnök ugyanakkor sajnálattal konstatálta: az elhurcolások hivatalos elismertetése ügyében Ukrajna a mai napig „jéghegy” maradt.
A megemlékezőket köszöntötte Fodor Zsolt, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának konzulja, aki emlékeztetett: november hava a magyarság számára nemŹegyszer hozott már sorscsapást. Ilyen az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása, és ilyen az itt élő magyarok 67 évvel ezelőtti kálváriája. Mindkét esetben a sztálini diktatúra vette semmibe az emberi szabadságjogokat. Az 1944. őszén történtek nemcsak a kárpátaljaiak számára tragédia – az egész nemzet számára fájdalom. A diplomata emlékeztetett: azokról sem szabad megfeledkeznünk, akik jel nélkül nyugszanak valahol.
Gajdos István, Beregszász polgármestere, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke beszédében kihangsúlyozta, hogy „A magyar emberek szívében, lelkében ilyenkor, ősszel fájdalom és büszkeség keveredik. Az előbbi az aradi vértanúk, az ’56-os forradalmárok és az elhurcolt kárpátaljai magyarok sorsából, végzetéből fakad. De büszkeségre is van okunk, hiszen olyan elődökre emlékezünk, akik bátor, a haláltól sem félő emberek voltak. Nevüket a márványtáblák mellett a szívünk is őrzi. – A nemzet vértanúi mellett nekünk megvannak a saját, nem kevésbé fontos mártírjaink – hangsúlyozta Gajdos István. – Azok az apák és fiúk, testvérek, szerettek, akiket 67 éve háromnapos munkára parancsoltak, de akiket hiába vártak haza három nap, három hónap, de még három év múlva is. Fájdalmunkat enyhítse az a tudat, hogy véráldozatuk nem volt hiábavaló. Hozzájárult ugyanis ahhoz, hogy mindmáig él a magyar szó, a magyar szellem itt, a Kárpátok alján.
Az UMDSZ elnöke szerint közösségünk él, és élni is akar. Teszi ezt az ukrajnai szélsőségesek támadása, valamint annak ellenére, hogy a magyar kormány megpróbálja jó és rossz magyarokra osztani a magyarságot. Ám a megmaradásért folytatott harc csak erősebbé tett és tesz bennünket.
Lanyo Iván, Szolyva polgármestere ünnepi beszédében elmondta: a helyi közösség nevében fejet hajt az áldozatok emléke előtt, s szomorúsággal tölti el, hogy a kisváros neve összefonódott a magyarság nagy tragédiájával.
Balogh András történész, az MSZP alelnöke kifejtette: keserűséggel, megrendüléssel, felháborodással és egy kis megnyugvással érkezett Szolyvára.
– Átérezzük azt a tragédiát, ami a nemzetet a II. világháborúban és azt követően érte. A kárpátaljaiaknak az átlagmagyar sorsnál is keserűbb jutott – emelte ki Balogh András. – Megrendítő az, hogy a magyarok a Kárpát-medencében – akár többségben vannak, akár kisebbségben – emlékeznek mindazokra a hősökre, akik feláldozták életüket egy szörnyű, megtorló rezsim oltárán anélkül, hogy ennek bármilyen pozitív értelme lett volna. Megjegyzem: a deportálás a maga idejében is illegitim volt. A felháborodást az okozza, hogy ez a közösség az átlagnál is többet veszített. A magyarokban itt is megvan az a szilárd elhatározás, hogy az emlékezés nem csak a könnyek hullatását, hanem a jövőben való bizakodást és hitet is jelenti. A megmaradás nemcsak nekünk fontos, hiszen a magyarság az egész emberiség számára értéket jelent. Elfogadhatatlan, hogy bárki bármilyen ürüggyel megossza a nemzetet, mert sehol nem állunk annyira jól.
A Szolyvai Magyar Iskola tanulói Orbán Katalin pedagógus vezetésével emlékműsorral tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
Kovács Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke kifejtette: a magyarságot az Istenben, a családban és a nemzetben való hit tartotta és tartja egyben.
Nagy András túlélő megható szavakkal emlékezett lágertársaira, az átélt borzalmakra.
Kiss Sándor, a Jobbik országgyűlési képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlt eme tragikuma nem hiányozhat a történelemtankönyvekből. A szolyvai magyar áldozatoknak be kell kerülniük a magyar iskolai történelemkönyvekbe.
A megemlékezést ökumenikus istentisztelet zárta. A történelmi egyházak képviselői:
– v. Pocsai Vince, a Kárpátaljai Református Egyház beregardói lelkésze,
– Petenkó Miron munkácsi káplán, a Római katolikus Egyház képviselője,
– Tóth Jenő parochus, aldozó pap, a Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum intézményvezetője,
– Oleg atya, a Munkácsi Görög Katolikus Egyház képviselője, szolyvai parochus – imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért és megáldották, felszentelték az emléktáblákat is.
Ezt követően dr. Tóth Mihály elnök, Matkovits Kretz Eleonóra, a Német Kör elnöke, Fodor Zsolt konzul, Lanyo Ivánt Szolyva város polgármestere leplezték le és avattak fel a négy emléktáblát a második világháborút követő megtorlások anyaországi, vajdasági, felvidéki és erdélyi magyar áldozatainak tiszteletére.
A táblák feliratai:
A Magyarországról
1944–45-ben a sztálini lágerekbe kényszermunkára deportált
(600 000 – 700 000 hadifogoly, ebből több mint 200 000 civil)
és ott elpusztult német és magyar nemzetiségű nők és férfiak emlékére.
Emléküket örökre megőrizzük!
A Bethlen Gábor Alap támogatásával állíttatta
a Szolyvai Emlékparkbizottság (2011)
……………..
Az Erdélyből, Partiumból, Székelyföldről
1944–45-ben a sztálini lágerekbe kényszermunkára elhurcolt
és ott elpusztult német és magyar nemzetiségű nők és férfiak emlékére.
Emléküket örökre megőrizzük!
A Bethlen Gábor Alap támogatásával állíttatta
a Szolyvai Emlékparkbizottság (2011)
……………..
A Felvidékről
1944–45-ben a sztálini lágerekbe kényszermunkára elhurcolt
és ott elpusztult német és magyar nemzetiségű nők és férfiak emlékére.
Emléküket örökre megőrizzük!
A Bethlen Gábor Alap támogatásával állíttatta
a Szolyvai Emlékparkbizottság (2011)
………………..
A Délvidékről
1944–45-ben a sztálini lágerekbe kényszermunkára elhurcolt
és ott elpusztult német és magyar nemzetiségű nők és férfiak emlékére.
Emléküket örökre megőrizzük!
A Bethlen Gábor Alap támogatásával állíttatta
a Szolyvai Emlékparkbizottság (2011)
A résztvevők virágokat és koszorúkat helyeztek el siratófalára, ahol a felszerelt márványtáblákra 126 magyarlakta település több mint ötezer áldozatának nevét vésték. Gyertyát gyújtottak a Mártírok kápolnájában, ahol megtekintették a II. világháború és a munkatábor áldozatainak emlékére a korabeli dokumentumok alapján (A 4. Ukrán front 00036. sz. parancsa, lágerversek, levelek, archívfelvételek, Gulág-térkép, stb.) összeállított kiállítást, amely egyben üzenet az utókornak, hogy Szolyva a magyar golgota, amely a magyar és német népírtás, az emberi szenvedés első állomása volt.
A beregszászi megemlékezésen
Szombat délután a megemlékezés Beregszászban folytatódott, ahol az UMDSZ beregszászi szervezete, és más civilszervezetek, a történelmi egyházak képviselői a sztálinizmus áldozatai Puskin téri emlékművénél hajtottak fejet. Emlékező beszédet tartott Kókai Krisztina, a Magyar Köztársaság beregszászi konzulátusának konzul asszonya, Szabó Vilmos parlamenti képviselő, a Magyar Országgyűlés MSZP-frakciója vezetőjének helyettese, Kincs Gábor Beregszász alpolgármestere, az UMDSZ alelnöke, Nagy András túlélő, Csobolya József történész, a BMKSZ választmányi tagja. Az elhurcoltakra emlékezett Michels Antal római katolikus plébános, illetve Maksai Attila református lelkész imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.
Az intézmények, szervezetek képviselői koszorút helyeztek el a II. világháború és a munkatábor áldozatainak emlékművénél.
Ezekben a napokban hasonló megemlékezéseket tartottak Kárpátalja több magyarlakta településén (Ungvár, Munkács, Nagyszőlős, Nagybereg, Pósaháza), ahol 1989 után emlékműveket állítottak azok tiszteletére, akik nem tértek vissza a szovjet táborokból.
A Szolyvai Emlékpark Bizottság rendezvénysorozatát, az erre az alkalomra megjelentetett kiadványait, az emléktáblák felállítását a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Forrás: KMMI