Emléktáblát avattak Soós Kálmán tiszteletére Szalókán
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szalókai Alapszervezete emléktábla-avatással egybekötött megemlékezést szervezett Soós Kálmán, a Rákóczi Egyetem egykori rektora halálának 15. évfordulója alkalmából. A megemlékezésre Soós Kálmán szülőfalujában, Szalókán került sor július 5-én.
Az esemény istentisztelettel vette kezdetét a szalókai református templomban, ahol igét hirdetett Soós Zsolt református lelkipásztor.
Ezt követően a jelenlévők csendes főhajtással adóztak Soós Kálmán emlékének, elhelyezve az emlékezés koszorúit az egykori rektor síremlékénél, a szalókai temetőben.
Az esemény zárásaként a megjelentek felavatták Soós Kálmán emléktábláját szülőházának falán.
„Vannak helyek, ahol könnyű beszélni, és vannak, ahol nehéz. Egy egyetemi tanácsteremben könnyű felsorolni egy életút állomásait, tisztségeit, kitüntetéseit, eredményeit, azonban egy szülőház előtt állva egészen másként emlékezünk. Mert itt nem elsősorban az egykori rektorra gondolunk, hanem arra az emberre, aki ebben a házban nőtt fel, aki innen indult el az életben, ide tért haza a munkából minden este. És aki innen indult utolsó útjára, mindössze 49 évesen. 15 év telt el azóta. Az idő sok mindent megváltoztat. De vannak hiányok, amelyekhez nem lehet hozzászokni. És vannak emberek, akiknek a jelentőségét az idő nem halványítja, hanem egyre világosabban mutatja meg. Soós Kálmán ilyen ember volt”
– emelte ki Csernicskó István, a Rákóczi Egyetem rektora, majd személyes emlékeit osztotta meg Soós Kálmánnal, hozzátéve, hogy vannak, akik kutatóként, mások politikusként, egykori diákjai oktatóként, ismét mások intézményvezetőként emlékeznek az egykori rektorra.
„Különös megtiszteltetés és felelősség számomra, hogy ma egyike lehetek azon intézmény vezetőjének, amelynek ő volt egykor a rektora. Ez a poszt nem csupán tisztség, hanem mindennapi emlékeztető is arra, hogy vannak elődeink, akik olyan alapokat raktak le, amelyekre ma is bátran építkezhetünk”
– mondta.
Halász-Kovács Mária, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke beszédében szintén személyes emlékeket osztott meg a néhai rektorról.
„Rám nagy hatást gyakorolt, hogy olyan lelkesen beszélt a munkájáról, ahogyan csak kevesen tudnak beszélni, csak olyan emberek, akiknek a munkájuk a hivatásuk, sőt a küldetésük. Rövidre szabott élete alatt mégis sokan megtapasztalhatták azt az erőt, amelyet képviselt. Sokszor mondják, egy fecske nem csinál nyarat, de egy ember milyen hatást tud gyakorolni a világra. Igenis nagy hatást tud gyakorolni egy ember is, ha komolyan veszi és vállalja a küldetését”.
Ezt követően Soós Katalin, Soós Kálmán özvegye, Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke, Csernicskó István és Halász-Kovács Mária leplezték le Soós Kálmán emléktábláját.
Az esemény végén Soós Zsolt Isten áldását kérte a jelenlévők életére, majd az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés koszorúit az emléktábla alatt.
Soós Kálmán 1962-ben Szalókán született. Középiskolai tanulmányait Eszenyben végezte, majd az Ungvári Állami Egyetem történelem szakán szerzett diplomát. Pályáját a Nagydobronyi Középiskolában történelemtanárként kezdte. Később az ungvári Hungarológiai Központ tudományos munkatársa (1995-ig), valamint az Ungvári Állami Egyetem magyar szakának oktatója volt. Részt vett az első kárpátaljai Magyarország története című iskolai tankönyv megírásában, és kezdeményezte a történelmi településnevek visszaállítását. 1993-ban az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetében szerezte meg kandidátusi fokozatát. Disszertációjának címe: Politikai harc Magyarországon a 17. század második felében. Kutatásainak fő területe a kora újkori magyar történelem és a helytörténet volt. 1996-tól a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese, 2000 novemberétől rektora volt. Meghatározó szerepet játszott az intézmény fejlesztésében, több tanszék és kutatóintézet – Limes Társadalomkutató Intézet, Lehoczky Tivadar Intézet – munkájának irányításában. Közéleti szerepet vállalt a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetében és az Ungvári Járási Tanács képviselőjeként. Munkásságát több állami kitüntetéssel ismerték el. 2011-ben, gyógyíthatatlan betegség következtében hunyt el.
K. A.