Folytatódott a Lehoczky Tivadar Intézet temetőkutatási projektje

Újabb állomásához érkezett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola bázisán működő Lehoczky Tivadar Intézet temetőkutatási projektje. A 2011 őszén elindított A múlt „élő” tanúi – a temetők című nagyszabású kutatás távlati célja között szerepelt, hogy minél több kárpátaljai temetőről készüljön komplex dokumentáció, amely tartalmazza a temető valamennyi magyar vonatkozású sírjának digitalizált képét, illetve a síremléken szereplő szövegek betűhív lejegyzését. Az intézetnek az elmúlt év folyamán sikerült feltérképeznie a Felső-Tisza-vidék jó néhány településének temetőjét. A kutatás második állomása 2012 tavaszán kezdődött. A „Magyar síremlékek nyomában Vereckétől Szolyváig” című kutatás keretében Kárpátalja három északnyugati járásának temetői kerültek feldolgozásra. A terepmunka során feldolgozott temetőkről az adatbázis mellett térképek is készültek, melyeket az intézet honlapján tettek közzé. Az eddig feltérképezett temetők közül a legjelentősebbek a rahói, kőrösmezei, nagybocskói, terebesfehérpataki és a szolyvai temetők.
A kutatás harmadik állomása ismét a Felső-Tisza-vidéken folytatódott, a terepmunka során a Gyertyánliget, Aknaszlatina és Técső temetőiben fellelhető magyar vonatkozású síremlékek regisztrálására és dokumentálására került sor. A terepmunkába az intézet munkatársain kívül a főiskola Földtudományi Tanszékének munkatársa és diákok is bekapcsolódtak.
A kutatás jelentőségét elsősorban az adja, hogy a mai napig hiányosak a kárpátaljai falvak és települések magyar vonatkozású temetőiről rendelkezésre álló leírások, adatok, melyek fontos forrásanyagát jelentik az alapos településtörténet-kutatásnak is. Különösen égető ezen kutatások elvégzése a Felső-Tisza környéki szórványvidéken és azokon a településeken, ahol az utóbbi évtizedekben kialakult migrációnak és ukránosító politikának köszönhetően az itt élő magyarok asszimilációja felgyorsult, s a magyar lakosság száma jelentősen csökkent. Gyakori és közismert jelenség, hogy a régi magyar sírokat ezeken a településeken felszámolják, ugyanis a temetőben nyugvók hozzátartozói már nem élnek, vagy elhagyták a vidéket. Az ilyen „rátemetkezések” viszont drasztikusan megváltoztatják a települések temetőinek képét és névanyagát, feledésbe taszítva a temetők magyar jellegét s a magyar lakosság jelenlétét.
A mostani kutatás egyik legértékesebb eredménye, hogy sikerült feltérképezni a Técső városközpontjához közel lévő régi református temetőt, melyet a helyiek elmondása alapján hamarosan felszámolnak. Az egykori temetőkertben megközelítőleg 30 ép síremlék található még, melyek nagy része a 19. századból való magyar nemesi családok sírhelyét jelöli. A temetőkert bizonytalan jövőjét jelzi az is, hogy a ledöntött sírkövek helyén nemrég pravoszláv kápolna épült. Ugyanilyen fontossággal bír az aknaszlatinai egykori régi temető dokumentálása, mely mára szinte teljesen eltűnt. Az egykori magyar temető egy veszélyesnek minősített területen helyezkedik el, és nehezen közelíthető meg. A kutatócsapatnak a szlatinai temetőgondnok segítségével sikerült megközelítenie az évtizedekkel ezelőtt bezárt temetőt. A bányaomlás következtében a temető területének egy része beszakadt, ma már csak elvétve lehet találni néhány feldöntött vagy csonka síremléket, melyek közül az egyik legrégebbi 1853-ból való.
A projekt megvalósulását a Bethlen Gábor Alap támogatta.