A nuncius figyelmeztet: megfeledkeztünk az ukrajnai konfliktusról

2014. április 6-án az ukrajnai Doneck, Luhanszk és Harkov térségében fegyveresek kormányzati épületeket foglaltak el – így kezdődött az a háború Európában, amely még ma sem ért véget. A SIR olasz katolikus hírügynökségnek Ukrajna apostoli nunciusa, Claudio Gugerotti nyilatkozott.

„Ebben a konfliktusban az a legnagyobb tragédia, hogy mindenki megfeledkezik róla. Az emlékezés nyilvánvalóan számos okból kellemetlen, zavaró, ezért inkább nem beszélnek róla. És ez a csend az, ami öl, túl azon, hogy az emberek állandóan a fegyverek árnyékában, az ágyúk zajában, az aknák fenyegetésében élnek. Az embereknek az az érzésük, hogy magukra hagyták őket.”

A konfliktus három éve tört ki az ország keleti területein, azóta tízezer halottat és kétmillió menekültet számlál. Kezdetben a média sokat beszélt Ukrajnáról, aztán a hírek a címlapról a lapok belsejébe kerültek, majd végleg eltűntek. A szakértők „befagyott konfliktusról” beszélnek, amely hasonló a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaságban, az Abháziában és a Hegyi-Karabah Köztársaságban zajló konfliktusokhoz.

Mindenki megfeledkezett róla, kivéve Ferenc pápát. A nuncius a hírügynökségnek elmondta, hogy a nagyhetet a konfliktus sújtotta területeken töltötte: „A pápa nagyon határozott kérése volt felém, hogy gyakran menjek el látogatóba azokhoz, akik ott maradtak, igyekezzek vigasztalni őket, imádkozzam velük, és vigyem el nekik az áldását.”

Húsvétkor Gugerotti egy Luhanszk és Doneck közelében található faluba látogatott el. Így beszélt erről: „Az emberek vártak. Amikor beléptem a kápolnába, olyan légkör fogadott, amire egyáltalán nem számítottam. Az emberek sírtak, meg voltak hatódva, megöleltek. Megkérdeztem tőlük, mit éreznek. Azt válaszolták: »Mi nem vagyunk hasznosak senkinek. Haszontalanok vagyunk az oroszok és az ukránok számára is. Arra pedig a legkevésbé sem gondoltunk volna, hogy a pápa ide küldi képviselőjét, hogy velünk ünnepelje a húsvétot. El sem tudjuk hinni.« Én pedig elmondtam nekik, hogy induláskor a pápa különleges áldását kértem rájuk, és Ferenc pápa néhány perc múlva már válaszolt is kérésemre. Az emberek könnyeztek. Soha nem felejtem el, milyen nagy örömet okozott nekik, hogy nem érezték magukat elfelejtve.”

A Pápa Ukrajnáért (Pope for Ukraine) elnevezésű kezdeményezés keretében a nuncius sokszor megy a háborús területekre. Szintén e kezdeményezés hatására minden európai plébánián gyűjtést hirdettek: komoly összeg gyűlt össze, amelyet a pápa maga is megtoldott ötmillió eurónyi összeggel, így lett a teljes összeg 16 millió euró. 800 ezer embert ért el máig a kezdeményezés, különféle segítségek formájában, az igényektől függően.

A jelenlegi helyzet drámai: a konfliktus sújtotta területek lakói nehezen jutnak hozzá a gyógyszerekhez, vízhez, élelemhez, rosszul tápláltak, hosszú sorokat kell végigállniuk számos alapvető szükségleti cikkért, és a bürokrácia is nehezíti az életüket.

„Mindez olyan helyzetet teremt, amely, mivel évek óta tart, lelkileg nehezen kezelhető. Ezt leginkább a gyerekek és az idősek szenvedik meg. Egy orvos azt mondta, hogy amikor az emberek ennyire megviseltek, az immunrendszerük is nehezebben áll ellen a betegségeknek… Ezért akár fiatalon is végezhet az emberrel például egy hörghurut” – figyelmeztetett a nuncius.

Claudio Gugerotti végül felhívással fordult Európához: „Ha Európa úgy akarja megoldani a problémáit, hogy csak belső kérdéseire koncentrál, akkor nem csak hogy nem fogja tudni megoldani azokat, hanem összeomlik a külső nyomás alatt. Ezért ma csak az menthet meg mindenkit, hogy az egész világra tekintünk. Ma már nem érvényes az, hogy »Meneküljön, aki bír«. Európa kapujában konfliktus dúl, de Európát túlságosan lekötik saját nemzeti problémái és az összefogással járó nehézségek, ezért ezt nem is veszi észre. Ha nem sikerült rátalálni a nemzetközi szolidaritás útjára, meghatározni a mindenkit megillető jogokat, hogy legalább az igazságosság és egyenlőség minimumát biztosítani tudjuk, akkor magunkat sem mentjük meg, és más emberek életét is kockára tesszük, és majd a jövőben bánjuk meg, hogy ezt nem láttuk előre.”