Áder: a reformáció a magyar nemzet életének része, nemzettudatának támasza

Szerző: | 2017.06.24., 12:05 | Nézőpont

A reformáció évszázadok alatt nemcsak része lett a magyar nemzet életének, hanem nemzettudatának, magyarságtudatának támasza is – mondta Áder János köztársasági elnök a Magyar Református Egyház zsinatának debreceni ünnepi ülésén szombaton.

Hozzátette, hogy a legnagyobb jó, amit az ország a reformációtól kapott, nem más, mint a református magyar ember.

Az államfő a református Nagytemplomban mondott beszédében feltette a kérdést: mikor lett volna először magyar nyelvű Biblia, ha nincs a magyarországi kálvinisták eltökéltsége, lelkesültsége? Nem véletlen – tette hozzá -, hogy valahányszor azt kérdezik, mi volt a reformáció legnagyobb adománya Magyarországnak, a legelső és leggyakoribb válasz, a magyar nyelvű Biblia.

Felidézte, az első kiadású Vizsolyi Biblia 2412 oldal és mintegy 6 kilogramm. Az első nyolcszáz, magyar nyelvű Biblia akkor arra volt elég, hogy eljusson a templomokba, gyülekezetekbe, a patrónusokhoz egy-egy példány. Ezután csaknem három emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hazai kiadású Biblia kerülhessen a református hívőkhöz. Otthon nem a polcok alján, szekrények “mélyén hevert”, hanem a hívő ember életének mindennapi részévé vált – hangsúlyozta Áder János.

Németh László írót idézve azt mondta, “a református magyar népben éppúgy benne van a biblia, mint a kenyér, amelyet eszik s a szőlő, amelyet kapál. Ebben mosakodott és ebben ünnepelt”.

Felhívta a figyelmet: a magyar reformátusoknak a bibliafordításhoz mérhető fontosságú volt, hogy a második helvét hitvallás szövegét is viszonylag hamar lehetett magyarul olvasni. A zsinat azt a 450 évvel ezelőtti eseményt ünnepli, amikor 1567-ben, Debrecenben, zsinati közösségben a magyar reformátusok elfogadták a svájci protestáns városok és kantonok hitvallását. A közös hitvallásnak 1616-ban már magyar fordítása volt.

Szavai szerint mivel a második helvét hitvallás nem puszta tételsor a hitigazságokról, hanem érvelő, magyarázó, elmélkedő szöveg, a fordító, Szenczi Csene Péter azt kívánta az olvasóknak, hogy az elmélyülés benne “épületükre” és “javukra” váljon. Épülni és javulni: ez volt a legfőbb célja annak a mozgalomnak, amely 500 évvel ezelőtt a reformációt életre hívta – emelte ki a köztársasági elnök.

Kitért arra is, hogy a reformáció megjelenése megosztotta az akkori Európát: a hit szabadságharca mindenfelé súlyos áldozatokat követelt. Ez a harc – mondta Áder János – Magyarországon összeforrt a nemzet szabadságküzdelmeivel, így került a reformáció genfi emlékművére egyetlen magyarként Bocskai István. A megerősíttetett hit erősebb kötelékkel kötött az egyház közösségébe, így aztán a nemzet közösségébe is – fűzte hozzá. Így lett a reformáció évszázadok alatt “nemcsak része a magyar nemzet életének, hanem nemzettudatának, magyarságtudatának támasza” is.

Mások mellett Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Ravasz László, Szenczi Molnár Albert, Bibó István, Bethlen Gábor, a Bolyaiak nevét említve úgy fogalmazott: hosszan lehetne sorolni a neveket, és “még a töredéke sem lenne ötszáz év minden nemzet- és közösségépítő hűségének, ragaszkodásának, hősiességének, emberi nagyságának”. Nem a hitük tette naggyá őket, de a hitük nélkül “a tőlük kapott örökségünk másmilyen lenne” – hangsúlyozta, hozzátéve: másmilyen lenne azok nélkül a “talpig emberek” nélkül is, akiknek nevét nem őrzi az emlékezet.

Áder János szavai szerint ha rájuk gondolva újra feltesszük a kérdést, hogy mi a legnagyobb kincs, amit a reformáció adott a magyar nemzetnek, a válasz is könnyebb. “Anyanyelv, zsoltárok, magyarságtudat – mindez a kultúránkba ivódott, a közös életünkbe épült, hozzánk tartozó érték” – fogalmazott, kiemelve: a legnagyobb jó, amit a nemzet kapott, “nem más, mint a református magyar ember”.

Elhunyt Szalai Attila

Elhunyt Szalai Attila

Hosszan tartó súlyos betegség után szerdára virradóra elhunyt Szalai Attila író, műfordító, újságíró, diplomata, polonista, kulturális programszervező.

Pin It on Pinterest

Share This