Csak leírom…

…hogy csütörtök délután, este Kávészünet koncerten voltam. A magyar kultúra napjával elindult ugyanis a 2020-as szezon, mármint az a programsorozat, amit a Pro Cultura Subcarpathica szervez.

A beregszászi főiskola átriuma szépen tele fiatalokkal, hisz talán a fellépő zenekar az ő célközönségük. Előtte nyitóbeszédek – rövidek – majd a koncert. Négy srác, már az ötödik albumuk jelent meg, szuper. Megzenésített versek, néhol már rockosítva, punkosítva. Én őket előtte csak a rádióban hallottam, de mivel az iskolában a könnyen megszerezhető jelesek miatt minden feladott verset megtanultam, ezért velük tudtam énekelni és – úgy hallottam – ez a fiataloknak sem jelentett problémát. Ez öröm. Az is érezhető volt, hogy nem egy tipikus koncert, inkább úgynevezett stúdiózenészek. Még az is lehet, hogy fentről ijesztőek voltunk. Pedig higgyék el, jók voltunk végig: élveztük is, tapsoltunk, amikor kellett, énekeltünk, kicsit táncoltunk is. Jó volt ez a közel két óra. És jó lesz ez a szezon is. Várjuk nagyon. Megérdemeljük. Mert mi is megérdemeljük itt az Omegát, az Eddát, Rúzsa Magdit, mindenkit. Mert megérdemeljük. Ez biztos. Úgyhogy, ahogy Dr. Bubó mondaná: Kérem a következőt!

U.i.:egy kicsit lehettünk volna többen, nehogy ne érdemeljük meg.

erbé

Kárpátalja.ma