Kopogtató: Hazám, Abszurdisztán 2.0
Az alább olvasható párbeszéd csupán fikció. Bárminemű hasonlóság a valósághoz bizonyára pusztán a véletlen műve.
– Az új oktatási törvény 7. cikkelye megfosztja az anyanyelven történő tanulás lehetőségétől az országban élő kisebbségeket. Mi szükség van erre?
– Ha mindenki tökéletesen beszél majd ukránul, akkor rájöttök, hogy ez mindenkinek a legjobb. Az a baj, hogy nem beszéltek ukránul. Most majd fogtok. Minden baj gyökere ti vagytok. Hogy nem beszéltek ukránul. Szlava Ukrajinyi!
– Minden embernek joga van az anyanyelvén történő tanuláshoz. Ez Ukrajna alaptörvényében is benne van. Tehát az új törvény alkotmányellenes. Meg egy sor egyéb, nemzetközi vállalást is felrúg.
– Nem igaz, ti nem jól értitek! Nem rúgunk fel semmit! Nem törvényellenes, csak ti rosszul értelmezitek. Senkit sem sért a törvény, csak mindenki rosszul ért mindent. Szlava Ukrajinyi!
– Gondolkodjunk logikusan! Egy magyar gyermek, aki magyar közösségben nőtt fel, szocializálódott, magyarul beszél, gondolkodik, álmodik, nem fog egyik napról a másikra ukránul beszélni. Ezért nem fogja érteni a tananyagot, nem tudja elsajátítatni az alapvető tudást egyetlenegy tantárgyból sem. Semmilyen identitása nem lesz – se magyar, se ukrán. Nem jut semmire az életben, nem szolgálja nemzete, népe, országa javát. Akkor mi értelme?
– Tévedtek, nem jól értitek! Meg fog tanulni beszélni ukránul. Muszáj lesz neki. Ha csak ukránul hallja majd a matematikát, fizikát, kémiát, biológiát és minden egyebet, meg fogja tanulni. Ennek semmi köze a módszertanhoz, ez csak az ukrán nyelvről szól. Ez az ő, a ti javatokat szolgálja! Meg a miénket. Szlava Ukrajinyi!
– Nem fog megtanulni, pedig akarna. Mindenki akar. A tanterv hibás. Húsz éve mondjuk, hogy hibás. Kértük, hogy oktassák idegen nyelvként számunkra. Még a tankönyveket is kidolgoztuk, ha már az országunk nem gondoskodott róla. Nem fogadták el. Akkor eddig nem akarták, hogy megtanuljunk ukránul?
– Tévedtek, rosszul értetettek mindent az elmúlt évtizedekben. De most új szelek fújnak. Eddig nem volt minden eléggé ukrán. Nem volt törvénybe foglalva. Ez volt a hiba. Most majd működni fog! Egyébként is, a ti hibátok, mert ti NEM AKARTOK megtanulni! A TI HIBÁTOK! Majd meglátjátok! Működni fog! Nektek is jó lesz. Nem kell majd elmennetek külföldre tanulni és dolgozni, mert beszélni fogtok ukránul! Szlava Ukrajinyi!
– Nem azért megyünk el, mert nem beszélünk elég jól ukránul. Azért megyünk el, mert itt nem lehet megélni. Nincsenek munkahelyek. Alacsonyak a fizetések. A rezsi és az infláció viszont magas. A nyugdíjasok választhatnak: éheznek vagy megfagynak télen. Nincs szociális háló. A mentőautó szirénája akár halálharang is lehetne – az egészségügy katasztrofális. Évek óta férfiakat visznek el egy véget nem érő háborúba. Féltjük szeretteinket. Honatyáink pedig egy árva kilót sem fogynak, vígan élnek. Ezért megyünk el, nem a nyelv miatt.
– Ha beszéltek majd ukránul, ha mind tökéletesen beszéltek majd ukránul, minden megoldódik. A gazdaság, az egészségügy, a szociális szféra. Minden gyökere a nyelv. Különben is, mit jöttök itt az élet alapvető dolgaival, mikor mi ukránok a szabadságunkért, a nemzeti felemelkedésünkért küzdünk! A nyelv a lényeg! A többi – élet-halál, nem számít! Szlava Ukrajinyi!
– Elég legyen, ehhez nincs jogotok! Nem ezen múlik! Ezek nem európai normák! Magyarország tiltakozik…
– Jaj, értjük már! Elnézést kérünk! Hiszen eddig diszkriminálva voltatok! Most majd orvosoljuk a hibát, hogy ti, magyar származású ukránok végre megtanuljatok ukránul! Egyébként pedig, Magyarország lehetne nyitottabb, nem kell úgy felkapni a vizet, meg mindent félreérteni… Elvégre mi csak a javatokat akarjuk. Az pedig úgy lehet, ha mihamarabb elfelejtitek ezt az egész buta „kárpátaljai magyar vagyok” dolgot. Szlava…!
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma