Diego Maradona, mindörökké legenda

Minden idők egyik legkiválóbb focistájaként tartották számon, egy élő legenda volt, akinek tiszteletére több országban is szobrot állítottak. Egy argentin nyomornegyedből jutott luxuskörülmények közé – egész életét is csupa szélsőségek jellemezték. Ám a diadal túl hirtelen érkezett a számára, s a csúcsról fölfelé már nem vezet út. A sikereket bukások követették, de karrierjével mindörökre beírta magát a labdarúgás történetébe.

Gyöngyszem a sárban

Diego Armando Maradona 1960-ban született Argentínában, a Buenos Aireshez közel fekvő Lanús városában. Három nővére után első fiúgyermekként érkezett a családba, őt két öccse követte. Az így nyolctagúra bővült család nap mint nap a megélhetésért küzdött, sokat kellett nélkülözniük: „szinte semmim sem volt, de azt a keveset, ami nekem jutott, nagyon értékeltem” – emlékezett vissza évekkel később életének kezdeti, nehéz időszakára a futball-legenda.

A hatalmas nyomor közepette az ő, és a hozzá hasonló fiúk egyetlen szórakozási lehetősége a labdarúgás volt, amely rövid időre feledtetni tudta velük napi gondjaikat.

Maradona hamar kitűnt páratlan tehetségével a társai közül, így már tízévesen az Argentinos Juniors gyerekcsapatában rúgta a bőrt. Összesen 136 veretlen meccset játszott velük, majd 1976-ban, tíz nappal tizenhatodik születésnapja előtt átvették az argentin labdarúgóklub felnőtt csapatába. Akkor még a 16-os mezben lépett pályára, s bravúrjaival, nagyszerű játékával már első alkalommal teljesen elképesztette a szurkolókat.

1977-ben a nemzeti válogatottba hívták, egy Magyarország ellen vívandó barátságos mérkőzésre, 1978-ban pedig csak fiatal kora miatt csúszott le a lehetőségről, hogy részt vegyen a labdarúgó-világbajnokságon. Az Argentinos Juniorsban töltött öt évad alatt 167 mérkőzésen vett részt, 115 gólt szerzett, s az utolsó két évben a gólkirály címet is kiérdemelte. 1981-ben a kontinens egyik legnagyobb klubja, a Boca Juniors szerződtette le, s még ugyanebben az évben argentin bajnok lett. Ekkoriban kapta meg a később legendássá váló 10-es számú mezét is.

Hamar világossá vált azonban, hogy nagy presztízse ellenére a nemzeti labdarúgóklub komoly finanszírozási problémákkal küszködik, ezért a következő esztendőben a váltás mellett döntött, s leszerződött az FC Barcelonához. Európában a karrierje továbbra is felfelé ívelt, a váltás mégsem volt túl sikeres, mivel az ifjú bajnok nem tudott teljes mértékben beilleszkedni a spanyol csapatba.

Az egyik mérkőzésen az ellenfél játékosa súlyos sérülést okozott neki, pár hónappal később pedig egy másik meccsen kialakult tömegverekedésben játszott központi szerepet. Három hónapos eltiltás után, 1984-ben átigazolt az SSC Napolihoz.

Útban a csúcs felé

Amikor a 23 éves Maradona Nápolyba érkezett, a város éppen egy sötét időszakon volt túl: először a kolera, majd a véres Camorra-leszámolások, végül pedig az 1980-as földrengés dúlta föl lakói életét. A labdarúgócsapatuk helyzete sem volt túl rózsás, szinte sohasem nyertek és a másodosztályból való kiesés fenyegette őket. Ilyen állapotok közepette szinte istenként fogadták az argentin sztárt, s belé vetették minden hitüket. Az egyesület elnökének beszámolója szerint Maradona megvásárlása államüggyé vált, amelyet a legnagyobb olasz bankok támogattak. Rekordösszeget, mintegy 12 millió eurót fizettek érte, bízva abban, hogy vele végre nagy sikereket érhetnek el.

Az első, Nápolyban töltött éve azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Maradona önmagában kevés volt ahhoz, hogy egy teljes csapat teljesítményét felhúzza, mindemellett pedig ekkoriban került nyilvánosságra kokainfüggősége, valamint lehullt a lepel arról, hogy menyasszonya mellett több nővel is viszonyt folytat. Egy fiatal nápolyi lány még gyermeket is szült neki, egy fiút, akinek a Diego nevet adta, s akit Maradona egészen 1992-ig nem volt hajlandó törvényes fiaként elismerni. A szurkolók kezdtek kiábrándulni belőle, ám a következő szezonban megváltoztak a dolgok: a bajnok körül új csapatot alakítottak ki, amely egészen az első osztály harmadik helyéig jutott.

Maradona újult erővel indult az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra, s az ő Argentínája izgatottan várta, hogy a nemzeti válogatottat győzelemre vezesse. A mérkőzéseken a legjobb formáját hozta, sorra kényszerítette térdre ellenfeleit. Az Anglia elleni meccsen a keze segítségével szerzett gólt csapatának, s a partjelző tévesen meg is ítélte. Az eset után új becenevet kapott: „la mano de Dios”, vagyis „az Isten keze”.

1987 a siker éve volt a nápolyi csapata számára, ugyanis elnyerték az UEFA-kupa serlegét, valamint az olasz labdarúgó-bajnokságban is első helyen végeztek. Ekkor már Maradonát a valaha élt legkiválóbb futballistának tartották, akinek semmi sem lehetetlen. Hét szezon alatt 258 mérkőzésen játszott az itáliai klubban, és összesen 115 gólt szerzett.

Magánélete is pozitív fordulatot vett, felesége két gyermekkel ajándékozta meg, Dalmával (1987) és Gianninával (1989). Minden jó irányba haladt, s boldogságának útjába csak egyvalaki állhatott: saját maga.

A csúcs után

Maradonának rendkívül lobbanékony természet jutott, ráadásul az utca nevelte föl, ezért sohasem tudta kordában tartani heves indulatait. Gyakran keveredett vitába edzőivel, a bírókról, ellenfelekről és azok szurkolóiról nem is beszélve. Hírnevét az is rombolni kezdte, hogy szárnyra kapott a hír, kapcsolatban áll a Camorrával. Egyesek szerint azért fordult a hírhedt bűnszervezethez, hogy segítsenek neki visszaszerezni a korábban birtokáról elrabolt tárgyakat, mások pedig azt rebesgették, hogy a bajnok kokainügyletekbe keveredett. Megint mások szerint a Camorra tagjai keresték az ő társaságát, mivel nagy rajongói voltak.

A botránysorozat 1991-ben tovább folytatódott, a Bari ellen vívott meccs után a rajta végzett drogteszt pozitívnak bizonyult, s emiatt másfél évre eltiltották a futballtól. Visszatért Buenos Aires-be, ám a dolgok ott sem fordultak jóra, drogbirtoklás miatt letartóztatták. 1993-ban újra a válogatottban játszhatott, de a következő évben a labdarúgó-világbajnokságon az egyik vizsgálat ismét tiltott szert, izgató hatású efedrint mutatott ki a szervezetében, így ez alkalommal is kizárással büntették. Három év elteltével tért vissza a pályára, mégpedig régi klubja, a Boca Juniors színeiben. Utolsó meccsét 1997. október 25-én játszotta, s csapata 2−1-re nyert ősi riválisuk, a River Plate ellen. Öt nap múlva hivatalosan is bejelentette visszavonulását.

Sár a gyöngyszemen

A visszavonulása utáni időszak egy lefelé tartó spirál. Drogproblémái elhatalmasodtak, s botrány botrányt követett. Kétszer is kórházba került drogtúladagolás miatt, 2000-ben és 2004-ben, s az utóbbi alkalmával állapota olyan súlyos volt, hogy kényszerzubbonyra és erős nyugtatókra volt szüksége. 2005-ben, miután testsúlya elérte a 120 kilogrammot, gyomorbypass-műtétet hajtottak rajta végre. A beavatkozás sikeres volt és a várt hatást is elérték vele, Maradona súlya normalizálódott. Egészségi állapota azonban nem javult, 2007-ben újból kórházba került, s orvosai attól tartottak, ezúttal elveszítik. Felépült, de a gondoktól nem szabadult meg, sőt jöttek újak is, mint például az éveken át be nem fizetett adó 38 millió eurós tartozássá terebélyesedése.

A Bajnok önmaga karikatúrájává változott, összetűzésekbe keveredett, botrányos viselkedése miatt gyakran kellett a bíróság elé állnia. Némi anyagi erősödést a 2011-es év hozott számára, amikor jól fizető edzői állást kapott az Egyesült Arab Emírségekben. Ottani és későbbi tevékenykedése sem zajlott konfliktusmentesen, ennek ellenére rajongói mindvégig kiálltak mellette. Maradonát 60. születésnapja után egy héttel sikeresen megoperálták agyi ödémával, hazatérhetett otthonába. De már csupán néhány hét maradt a számára, tegnap este hunyt el. Argentínában háromnapos nemzeti gyász hirdettek halála miatt.

Forrás: Múlt-kor.hu (https://mult-kor.hu/diego-maradona-mindrkke-legenda-20201126?pIdx=1)