153 éve született a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie

Szerző: | 2020.11.07., 10:48 | Színes

Kép forrása: mult-kor.hu

A 153 éve, 1867. november 7-én született Marie Skłodowska-Curie számos tudományos pályát választó nő példaképe. Mivel hazájában nem járhatott egyetemre, Párizsba ment tanulni, és végül ott lett híres kutató. Korszakalkotó munkát végzett az általa elnevezett radioaktivitás jelenségének tanulmányozása és alkalmazási lehetőségei terén. Ugyanakkor máig kérdéses, hogy a kétszeres Nobel-díjas kutatónő betegségéért és haláláért mennyiben felelősek az általa végzett kísérletek.

Marie, azaz születési nevén Maria az Orosz Birodalomba beolvasztott Varsóban látta meg a napvilágot 1867-ben a Skłodowska család ötödik gyermekeként. Szülei tanárok voltak, őt a varsói lánygimnáziumba íratták, amelyet 1883-ban kiváló eredménnyel végzett el. Ezt követően vidéken volt nevelőnő, de aztán visszatért szülővárosába, ahol apjával élt, és magántanítást vállalt.

Szabadidejében matematikai, fizikai, szociológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott. Bejárt a helyi mezőgazdasági és ipari múzeum laboratóriumába, ahol unokafivére, Józef Boguski mellett tett szert azokra a nagyon fontos analitikai kémiai ismeretekre, amelyek segítségével aztán évekkel később sikerült előállítania a polóniumot és a rádiumot. (Boguski korábban a híres orosz kémikus, Dmitrij Mengyelejev asszisztense volt.)

Testvére, Bronisława orvosnak tanult Párizsban, abban az időben ugyanis lengyel földön a nők nem iratkozhattak be egyetemre. Ezért a két lánytestvér megfogadta, hogy kölcsönösen támogatják egymást: Maria pénzzel segíti nővérét franciaországi tanulmányainak befejezésében, aki azt követően viszonozza húgának erőfeszítéseit. Ezt az ígéretüket maradéktalanul be is tartották.

Maria Párizsban kibérelt egy egyszerű padlásszobát, majd megkezdte tanulmányait a Sorbonne-on, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1894-ben megszerezte diplomáját. Ekkoriban a mágnesség vizsgálata állt érdeklődésének középpontjában, így találkozott össze a Sorbonne fizika–kémia tanszékének oktatójával, Pierre Curie-vel.

1894 nyarán Maria visszautazott szülőföldjére, mivel megszerzett tudását hazájában kívánta hasznosítani, ám a krakkói egyetemen nők számára továbbra sem volt hely. Mivel elzárkóztak a foglalkoztatásától, visszatért Párizsba, és a következő év júliusában feleségül ment Pierre-hez. 1897-ben született meg a házaspár Irène nevű lánya, aki később, édesanyjához hasonlóan, férjével együtt lett Nobel-díjas fizikus. Másik lányuk, az 1904-ben született Ève ugyan nem lett tudós, ellenben megírta édesanyja életregényét, amit valószínűleg az is segített, hogy a Curie család többször látogatott el Lengyelországba.

Marie Curie 1898 elején kezdte el doktori munkáját. Ehhez keresett témát, és rátalált Henri Becquerel eredményeire, aki felfedezte az urán jellegzetességét, melyet Marie nevezett el radioaktív sugárzásnak. Nem sokkal később férje is oly izgalmasnak találta felesége kutatásait, hogy abbahagyta saját, sok eredményt hozó kutatási témáját, és csatlakozott Marie sugárzó anyagainak a tanulmányozásához.

A továbbiakban együtt keresték a választ a korszak olyan tudományos kérdéseire, mint hogy honnan származik a Becquerel-féle sugárzás, egyáltalán hányféle sugárzás van, mely anyagok bocsátanak ki sugárzást, és mitől függ annak mennyisége, valamint hogy miként lehet mindezt mérhetővé tenni.

A radioaktivitás felfedezését követően az első fontos probléma a különböző mennyiségi összehasonlításokra lehetőséget adó mérési módszerek kidolgozása volt. A sugárzás erősségére például az általa a levegőben okozott elektromos vezetőképesség (ionizáció) mérése alapján lehet következtetni. Marie Curie ezt a módszert alkalmazta, melyhez a mérőeszközt a férje készítette, aki ekkor kapcsolódott be felesége kutatásaiba.

A rendkívül kicsi (pikoamper nagyságrendű) áramok pontos mérésére alkalmas mérőberendezést Pierre Curie alkotta meg a fivérével közösen felfedezett piezoelektromosság jelenségének felhasználásával. Ezzel a módszerrel Marie Curie megmérte egy sor fém, só, oxid és ásvány sugárzóképességét, végül arra a következtetésre jutott – mint olvasható az 1898-ban publikált cikkében: „…úgy gondoljuk, hogy az uránszurokércből általunk kivont anyag olyan fémet tartalmaz, amelyet eddig még nem írtak le, és analitikai tulajdonságai hasonlóak a bizmut tulajdonságaihoz.”

Marie Curie hipotézise teljes mértékben illeszkedett a korszak tudományos gondolkodásához. Elfogadott volt, hogy Mengyelejev periódusos rendszerében vannak üres helyek, melyekbe addig még fel nem fedezett elemek kerülhetnek.

Az addig nem ismert elemek ugyanúgy a természet részei, mint a már ismertek. Csak ezekből jóval kevesebb található meg a Földön. Mivel kémiailag különbözőek minden addig ismerttől, megfelelő kémiai módszerekkel el lehet érni, hogy az új elem egyre koncentráltabb legyen, mintegy feldúsuljon az egyik reakciótermékben, és mivel sugárzást bocsájt ki, így annak mérésével lehet követni, hogy melyik reakciótermékben dúsul. Az új elemek kinyeréséhez 8 tonna uránszurokércet dolgoztak fel kis laboratóriumi edényeikben, míg végül 0,1 gramm tiszta rádium-kloridot sikerült elkülöníteniük.

Marie és Pierre Curie-nek munkájuk során fogalmuk sem volt róla, hogy tudományos felfedezésükért mekkora árat kell majd fizetniük. Akkoriban még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, így Marie mindenfajta elővigyázatosság nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal. A tesztelésre szánt, radioaktív izotópot tartalmazó csöveket például a zsebében vitte-hozta, illetve az íróasztala fiókjában tárolta.

Marie Curie 1903-ban készült el doktori értekezésével, melynek címe: Radioaktív anyagokra vonatkozó vizsgálatok. A könyvet rövid időn belül nagyon sok nyelvre, többek közt magyarra is lefordították. Ebben az évben kapta meg a házaspár Becquerellel közösen a fizikai Nobel-díjat a sugárzásjelenségek vizsgálataiért. Az elismerést először csak Bequerelnek és a férjének akarták odaítélni, de Pierre Curie ezt visszautasította. Levélben tájékoztatta a Nobel Bizottságot, hogy eredményeiket feleségével közösen érték el, azokban felesége szerepe meghatározó volt, és ha őt kihagyják a díjazottak közül, akkor visszautasítja azt.

1911-ben Marie Curie másodszor is megkapta a Nobel-díjat, de már egyedül, mivel férje 1906-ban balesetben meghalt. Ez a díj kémiai volt, a rádium és a polónium felfedezéséért, a rádium fémállapotban való előállításáért, természetének és vegyületeinek vizsgálataiért. Felfedezésük után nagyon rövid időn belül felismerték, hogy a radioaktív sugárzást és az 1895-ben felfedezett röntgensugárzást fel lehet használni orvosi célokra. Ebben a munkában Marie Curie komoly részt vállalt.

Marie Curie irányítása alatt kétszáz új röntgenállomás létesült Franciaországban az első világháború alatt. Ezeknek köszönhetően az orvosok röntgenfelvételeket készíthettek a sérült csontokról és a testekben található repeszekről. Húsz röntgenkocsit saját maga szerelt fel, és adott át a hadseregnek, amelyek zömmel személyautók vagy szállítókocsik voltak, és gazdag magánemberek vagy nagyvállalatok bocsátották rendelkezésére.

Megtanult vezetni, sőt sokszor még autószerelői feladatokat is ellátott. Idősebb lányával, Irènével közösen végezték a röntgenes személyzet kiképzését is. Abban az időben nemcsak a radioaktív sugárzás egészségre káros hatásával nem voltak tisztában, hanem azzal sem, hogy a röntgensugárzás szintén veszélyes az emberre.

Ezért a legkisebb elővigyázatosság nélkül dolgoztak a radioaktív anyagokkal és a röntgensugárzást kibocsátó berendezésekkel. Bár Marie Curie a radioaktív anyagokkal végzett munkája során nagymértékben ki volt téve a sugárzás káros hatásának, mégis a röntgensugárral végzett munkája közben kapta a nagyobb sugárdózist.

A háború végén „katonai érdemeiért” tüntették ki. Az orvosi röntgendiagnosztika terén kifejtett eredményes munkája elismeréseképpen választották 1922-ben a párizsi Orvosi Akadémia tagjai sorába, ahol ő volt az első nő.

Curie asszony 1914-ben megalapította a párizsi Rádium Intézetet (Institut du Radium) a radioaktivitás gyógyászati alkalmazásainak kutatására és a rádium előállítására. Az intézet pár évvel később a magfizikai és magkémiai kutatások központjává vált. Marie Curie haláláig dolgozott itt. Az eltelt évek alatt különböző nemzetek fizikusai, vegyészei, köztük több nő is, mint a magyar Götz Irén és Róna Erzsébet fordult meg az intézetben.

Az időszak alatt körülbelül ötszáz tudományos dolgozat készült, amelyek közül harmincat Marie Curie írt, ám az összes többinél is közreműködött segítő tanácsaival. Számtalan meghívást kapott, többször járt az Amerikai Egyesült Államokban is lányaival.

Elgondolkodtató, hogy bár Marie Curie éveken keresztül nagymértékben ki volt téve a radioaktív és a röntgensugárzás hatásának, mégsem halt meg fiatalon. Vérszegénységben hunyt el 1934. július 6-án 67 évesen. Betegsége feltételezhetően összefüggésben volt az évek során elszenvedett sugárdózissal, amely felhívta a tudósok figyelmét a radioaktív és a röntgensugárzás veszélyességére.

A Curie házaspár munkássága nagyon sok további kutatást indukált, melyet minden lehetséges módon elősegítettek a kezdetektől fogva azzal, hogy rögtön leírták eredményeiket, s hogy több kutatócsoportnak adtak radioaktív mintákat. Felfedezésük új korszakot nyitott a fizikában és a kémiában.

A nukleáris tudomány eredményei az élő és élettelen természettudományok szinte minden területén alkalmazást nyertek, orvosi és ipari felhasználásuk sokrétű. A 96-os rendszámú elem Marie és Pierre Curie után kapta nevét, ez a kűrium, vegyjele Cm. Pierre és Marie Curie után három radioaktív ásványt neveztek el: curite, sklodowskite és cuprosklodowskite. Lublinban működik a Maria Curie-Skłodowska Egyetem, Varsóban pedig a Maria Skłodowska-Curie Rákkutató Intézet.

Forrás: mult-kor.hu

Pin It on Pinterest

Share This