Brit összeesküvés Lenin meggyilkolására
A Lockhart-merénylet évtizedekig tananyag volt a szovjet iskolákban, sőt, még filmek is megemlékeztek a brit ármányról. 1918-ban, az első világháború utolsó hónapjaiban Oroszország új, bolsevik kormánya béketárgyalásokat kezdeményezett Németországgal, majd visszavonta csapatait a frontvonalról. Ez nem elégítette ki a briteket, Berlin így ugyanis több csapatot tudott átdobni a nyugati frontra. S mivel a britek eltökéltek voltak, hogy a szövetségesek oldalán visszahozzák az oroszokat a háborúba, egy fiatal, a harmincas éveiben járó küldöttet menesztettek Moszkvába: ő volt Robert Bruce Lockhart. A férfi igen színes egyéniség volt, szenvedélyesen szerette a borokat, a nőket és a sportot, s azzal dicsekedett, hogy egyszerre öt könyvet is képes párhuzamosan olvasni.
Kezdetben úgy tűnt, Lockhart elérheti a kitűzött célt, de a breszt-litovszki béke aláírásával minden reménye szertefoszlott. Lockhart azonban nem adta fel, úgy gondolta, ha sikerül megdöntenie a bolsevik kormányt, egy újonnan hivatalba lépő kabinet talán visszakormányozná az országot a háborúba, és a szövetségesek oldalán felvenné a harcot Németország ellen. A dokumentumokból kiderült, hogy Lockhart júniusban pénzügyi segítség reményében Londonhoz fordult, hogy tovább folytathassa az orosz fővárosban megkezdett bolsevikellenes kampányát.
Májusban Nagy-Britannia úgy döntött, egy kisszámú katonai egységet küld Oroszország északi részébe, Arhangelszkbe – a hivatalos magyarázat szerint erre azért került sor, hogy megakadályozzák az oroszoknak küldött több ezer tonna harcászati eszköz német kézre való kerülését. Az arról a napról származó források viszont azt sugallják, hogy a britek a Kremlt ellenőrző 20 ezer lett katonával együtt a bolsevikok ellen fordulhattak volna.
1918-ban Lockhart egy orosz ellenzéki személlyel, Szavinkovval is találkozott, amiről táviratot küldött Londonnak a következő szöveggel: „Szavinkov céljai az ellenforradalomra. A kérdés az, hogy a szövetségesek intervenciója mellett hogyan lehet a bolsevik bárókat meggyilkolni és egy katonai diktatúrát létrehozni”. A szöveg alatt egy megjegyzés, Lord Curzon, a Brit Háborús Kabinet egykori tagjának szignálásával: „Szavinkov megoldásai drasztikusak, de ha sikerrel járnak, akkor hatásosak lehetnek. Addig azonban semmit sem tehetünk, míg az intervencióról szóló döntést meg nem hozzák”.
Mindeközben Lockhart egy másik ellenzéki figurával is összeállt. A neve ellenére orosz származású Sidney Reilly a brit titkos ügynökségnek dolgozott, s állítólag ő volt az, akiről Ian Fleming James Bond karakterét is mintázta. 1918 nyarának végén azonban minden megváltozott. Moszkvában Lenin életére törtek, egy fiatalasszony két lövést is leadott a forradalmárra, aki könnyebb sérülésekkel megúszta az esetet. A bolsevik titkosrendőrség, a CSEKA azonnal letartóztatta Lockhartot, akit a Kremlbe szállítottak, majd kihallgattak. A CSEKA szerint a férfi bevallotta, hogy részese volt a merényletnek, s hogy meg akarta dönteni a bolsevik kormányt; októberben azonban egy fogolycsere keretében szabadon engedték.
A harmincas években íródott önéletrajzi könyvében Lockhart tagadta a merénylet vádját, s azt állította, Sidney Reilly állt az események hátterében (Reillynek ugyan sikerült megszöknie letartóztatásakor, de néhány évvel később, amikor visszatért az országban, meggyilkolták). Lockhart fiának leveléből azonban az derül ki, hogy apját igenis foglalkoztatta a kormány megdöntésének gondolata, csak az intervencióra várt, s sokkal közelebbi kapcsolatot ápolt Reillyvel, mint azt a könyv állítja.
Forrás: mult-kor.hu