Cseh kettő

Ma már nehéz elképzelni, milyen fontos szerepet játszott a tévé a hetvenes-nyolcvanas években. Pedig jóval kevesebb csatorna volt, és azok sem voltak mindig érdekesek.

A nyest.hu olvasója egy különös kifejezés eredete iránt érdeklődik.

Mi nem használjuk ezt a kifejezést, igazán érdekes lett volna tudni, hogy olvasónk milyen jelentésben találkozott vele. Rövid netes kereséssel arra az eredményre jutottunk, hogy a kifejezést ma nem használják gyakran, de ha igen, akkor olyan emberre, aki valamilyen kérdésben tájékozatlanságot mutat. Ebből viszont viszonylag könnyen kitalálhatjuk, hogy honnan származhat a kifejezés.

Amikor e sorok írójának még legénytoll sem pelyhedzett az állán, nagyon más világot éltünk. A mai fiatalok talán el sem tudják képzelni, de nem volt internet, sőt, sok háztartásban számítógép sem. Még az is előfordult, hogy valakivel azért nem tudtunk telefonon beszélni, mert nem volt otthon. A sorozatokat akkoriban még nem torrenten töltöttük le, hanem a tévében néztük. Tévé ugyan volt minden háztartásban, de magyar nyelvű tv-csatorna csak kettő volt, azok közül is az egyik csak fél napot sugárzott, de hétköznapokon a másik is inkább csak délutántól, hétfőn pedig egyáltalán nem. Később ugyan egyre több lett a magyar adás, de aki nyomkodott már végig úgy negyven csatornát, hogy nem talált kedvére való műsort, az megérti, miért vágytak a nézők ennél is többre.

Akik elégedetlenek voltak a magyar választékkal, ráfanyalodhattak a külföldi adókra. Az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok katonái maguk is szerettek tévét nézni, és a hazait részesítették előnyben, ezért persze az ország területén fogható volt a szovjet tévé adása. A határ mentén a szomszédos országok adásait lehetett fogni. Akik szerencsések voltak, azok az osztrák vagy a jugoszláv adást nézhették: itt láthattak olyan nyugati filmeket, hallgathattak olyan nyugati zenéket, melyeket a magyar adókon nem, vagy csak ritkán. A legtöbben azonban a csehszlovák tévé adásait követhették, mivel Magyarországnak Csehszlovákiával volt a leghosszabb határa, és itt élt a legtöbb ember – a csehszlovák (népnyelven egyszerűen cseh) adásokat Budapesten is fogni lehetett. Persze a csehszlovák tévé nem sok olyan műsort sugárzott, melyekre a magyar nézők kíváncsiak voltak – de ezek közé tartoztak például a salakmotor-versenyek.

A televízió akkoriban nem csupán a szórakozás eszköze volt, hanem a tájékozódásé is. A napilapok mellett leginkább a TV-Híradó és a vasárnap jelentkező A Hét adásaiból lehetett a hazai és nemzetközi hírekről tájékozódni. Innen tudtuk meg, ha emelkedtek a rezsiköltségek. (Mint fentebb jeleztük, egészen más világ volt.)

De jelentős szerepe volt a magyar tévének a kulturális életben is: az akkori Megasztárok és X-Faktorok, mint a Táncdalfesztivál, a Ki mit tud vagy a Felszállott a páva, illetve a valós történeteket dramatizálva bemutató Jogi esetek vagy Családi kör mindennapos beszédtémát jelentettek a munkahelyeken és családi összejöveteleken – és akkor a sorozatokról még nem is beszéltünk. És itt jön a képbe a „cseh kettő”.

Ha valaki nem tudott hozzászólni valamilyen témához, amelyről a magyar tévéből tudomást szerezhetett volna, lehetett azzal ironizálni, hogy biztos azért, mert valami mást nézett. Az iróniát azzal lehetett fokozni, hogy biztos a csehszlovák adást nézte (haha, mi érdekes van abban), ráadásul biztos annak is a kettes csatornáját (ami nyilván még periferikusabbnak, érdektelenebbnek hangzik). Később ezt a kifejezést használhatták olyan helyzetekben is, amikor a tájékozatlanságnak semmi köze nem volt sem a magyar tévéhez, sem a tévéhez egyáltalán.

Az idő múlásával maga a „cseh kettő” is feledésbe merült, a tévé is elvesztette kiemelt szerepét az információszerzésben, a mondás így elvesztette alapját. Egyre kevesebben használták – nem tudjuk, fénykorában mennyire volt közismert, de egyre kevesebben használták. Aztán megjelent az internet, megjelent a nyest, és volt róla kit megkérdezni.