Közös advent és Misztrál-koncert Beregszászban

Énekhangja mentette meg a nyomortól a francia sanzonénekes Édith Piafot

Szerző: | 2021.10.10., 14:37 | Színes

Édith Piaf (balra) és Marlene Dietrich (jobbra) New Yorkban (1952)

58 éve, 1963. október 10-én hunyt el Édith Piaf, a francia sanzon felejthetetlen csillaga. „A kis veréb” több mint fél évszázada halott, de hangja és egyénisége hozzátartozik Párizshoz, a Padam, padam, a Milord, vagy a Nem bánok semmit sem dallama mindenki számára ismerősen csenghet.

1915. december 19-én született Párizsban Édith Giovanna Gassion néven. Életéről, főként kiskoráról sok legenda született, ezek jó részét ő maga terjesztette, hogy táplálja az alakját övező mítoszokat.

Ennek megfelelően tévhit, hogy az utcán találták, valójában kórházban született egy olasz kávéházi énekesnő és egy utcai artista gyermekeként. Rövid ideig alkoholista apjával élt, majd nagymamájához került, aki egy bordélyt vezetett. Azt a legendát, hogy itt vörösborral itatták, aminek hatására átmenetileg elvesztette látását, szintén megcáfolták. 

Tizenöt évesen már utcai énekesnőként kereste kenyerét, a zülléstől a Pigalle egyik kabaréjának tulajdonosa mentette meg, aki szárnyai alá vette, ráadta a védjegyévé vált egyszerű fekete ruhát és a Piaf nevet, amely a francia argóban kis verebet jelent.

Első fellépése az ABC színházban elsöprő sikert aratott, a közönség soraiból felállva tapsoló Maurice Chevalier azt kiabálta: „Ez a gyerek a szívéből énekel!”. A „kis veréb” a német megszállás idején részt vett az ellenállásban, sokan köszönhették neki életüket.

Karrierje a második világháború után teljesedett ki, sikere volt a párizsi Olympia és a New York-i Carnegie Hall színpadán is.

Több mint húsz éven át az ő lemezei voltak a legkeresettebbek a francia piacon, amerikai népszerűségére jellemző, hogy nyolc alkalommal hívták meg a legnézettebb tévéműsorba, Ed Sullivan „sztárcsináló” adásaiba.

Az apró termetű, hétköznapi megjelenésű hölgy mindenkit elvarázsolt, amikor énekelni kezdett. Hangja erőteljes, enyhén fátyolos volt, jellegzetes kiejtéssel, dalait az extázisig átélte, így a közönség is érezhette a szegénység megaláztatását, a kiszolgáltatottságot, a mellőzöttséget, a szerelem kínjait és gyönyörét. Több filmben szerepelt, partnereként lépett kamerák elé Yves Montand és rendezője volt Jean Renoir is.

Piaf sikerei csúcsán sem feledkezett meg az indulás nehézségeiről, fiatal művésztársait mindig segítette. Olyan művészeket fedezett fel és támogatott, mint Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Georges Moustaki. Akármennyit keresett, sose volt pénze, nagyvonalú és bőkezű volt, mindenkinek adott, aki hozzá fordult.

Művészként halmozta sikereit, a világ a lábai előtt hevert, magánéletét mégis sikertelenség és tragédiák árnyékolták be: 1935-ben egy lánya született, aki kétévesen meghalt.

Sokáig kereste az igazi férfit, akit végül Marcel Cerdanban, a nős bokszbajnokban talált meg, ám ő nem sokkal kapcsolatuk kezdete után légi baleset áldozata lett. Elvesztését Piaf sosem tudta kiheverni, egyre többet ivott, egyik kapcsolatból a másikba sodródott, és mindegyikből csalódással, meggyötörve került ki.

Kétszer ment férjhez, először 1952-ben egy Jacques Pills nevű énekeshez, akitől négy év múlva elvált, másodszor 1962-ben egy nála húsz évvel fiatalabb, fodrászból lett énekeshez.

Vigaszt a munkában talált, még daganatos betegségével viaskodva is megszállottan dolgozott. Utoljára a párizsi Olympia színpadán adott emlékezetes koncertet, bár ekkor már szó szerint alig állt a lábán. 1963 augusztusában egy kis provence-i faluba vonult vissza, itt hunyt el október 10-én, 48 éves korában.

A hírt meghallva Jean Cocteau költő, aki egész életében Piaf hűséges barátja volt, szívrohamot kapott és szintén meghalt. Bár életmódjára való tekintettel Párizs érseke nem engedélyezte a halotti misét, az énekesnő temetésekor a francia főváros utcáit ellepte a tömeg, és a második világháború óta először bénult meg teljesen a közlekedés.

Piaf a minden idők legnagyobb franciája címért indított internetes szavazáson a tizedik helyen végzett, a házban, amely előtt a legenda szerint találták, ma múzeuma van. Életéről filmek, színdarabok, könyvek sokasága készült, 2007-ben Marion Cotillard Oscar-díjat kapott az énekesnő megszemélyesítéséért.

Forrás: mult-kor.hu

Pin It on Pinterest

Share This