Értekezés nyelvjárásban

Elvárjuk, hogy bizonyos helyzetekben – különösen írásban – mindenki az irodalmi nyelvet használja. De minek?

Magyarországon elterjedt az a felfogás, hogy írni csak az irodalmi norma szerint szabad: gyakran még a kötetlen kommunikációban is elvárásként fogalmazódik ez meg, a hírportálokkal vagy hivatalos szervekkel szemben még inkább érvényesül ez az elvárás. Teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki mondjuk egy tudományos értekezésben ne az irodalmi nyelvet használja.

De nem mindenhol van ez így. Finnországban nemrégiben fogadták el Jani Koskinen disszertációját, mely a számi nyelveknek a skandináv nyelvekre gyakorolt hatását vizsgálja. A dolgozatot Koskinen, aki maga Helsinki környékéről származik, savói [szavói] nyelvjárásban írta. A nyelvjárást az észak-karjalai Kiteeben, barátnője szülőföldjén tanulta meg. A fiatal nyelvész meg akarta mutatni, hogy a nyelvjárások éppúgy alkalmasak tudományos és hivatalos kommunikációra, mint az irodalmi nyelv. „A finn irodalmi nyelv semmivel sem jobb vagy helyesebb nyelv, mint bármelyik nyelvjárás, mindegyik nyelvjárás megfelel bármilyen használati célnak” – nyilatkozta a finn közszolgálati tv- és rádió, az YLE honlapjának savói nyelvjárásban.

Koskinen szerint manapság a nyelvjárásokat csupán viccelődésre, humoros eszközként használják az írott nyelvben, holott a nyelvjárás természetes kommunikációs eszköz. Reméli, hogy értekezése ezen is képes lesz változtatni.

Mint Janne Saarikivi, a Helsinki Egyetem finnugor tanszékének kutatója elmondta, korábban még ő sem találkozott nyelvjárásban írt dolgozattal. Ugyanakkor a tanszék támogatja a nyelvi sokszínűséget: Koskinen évfolyamában volt, aki inari számi nyelven írta értekezését.