10 tény a fogyókúra történetéről

1. A küzdelem a kalóriákkal nem modernkori jelenség. A letűnt korok emberei is különféle módszerekben látták az ideális testsúly megtartásának titkát. Az Anglia trónját 1066-ban meghódító normann fenegyerek, Hódító Vilmos az elsők közé tartozik, akinek diétáját a krónikák megörökítették. Vilmos meg volt győződve az alkohol áldásos hatásáról, és úgy döntött, hogy étel helyet csak bort iszik és napokig az ágyában marad.

2. Az orvostudomány atyja, Hippokratész (Kr. e. 460-370) a mozgásszegény életmódot az elhízás egyik fontos okaként emlegette. A nemkívánatos kilók ellen gyakori sétákat és testmozgást javasolt, ezek mellett pedig a friss, növényi alapú étrendre esküdött.

3. A középkori apácák gyakorta éheztek önszántukból, hogy osztozzanak Jézus Krisztus szenvedésében, ami a tápanyagbevitel drasztikus hiánya miatt jelentős súlyvesztéssel és egyes esetekben halállal végződött. Az apácák a kóros soványsággal járó, „anorexia mirabilisnek” hívott önkéntes éhezéssel egyben ártatlanságukat is védték, mivel a zörgő csontú hölgyek nem nagyon keltették fel a férfiak érdeklődését, így nem eshettek kísértésbe sem.

4. A gunyorosan csak „Nagy Pépesítőnek” nevezett amerikai étel és életmód tanácsadó, Horace Fletcher a 20. század elején alkotta meg híressé vált rágó diétáját, amelynek központi eleme az étel pépessé, csaknem „folyékonnyá” rágása. Fletcher elmélete szerint a szilárd táplálék átalakításához idő kell, így a szájüregben lévő élelmiszer alapos, hosszú ideig tartó megrágásával gátat lehet szabni a túlevésnek.

5. A meglehetősen bizarr féregfogyókúra megjelenése a 19-20. századra tehető. A diéta központi eleme az önfertőzés, azaz bélféregpetéket tartalmazó tabletták lenyelése. A pirulák elfogyasztását követően a bélrendszerben kikelt paraziták felfaltak minden táplálékot, megszabadítva a pácienst a plusz kilóktól. Sajnálatos módon a férgek az értékes tápanyagokat is elfogyasztották, így meggyengítették a gazdatest immunrendszerét.

6. Az angol romantikus költészet ikonja, George Byron felnőtt élete során rengeteget harcolt a felesleges kilókkal és keményen küzdött karcsú testalkatának megtartásáért. Byron evés helyett sokszor szivarozott, és fogyókúrás menüjében főfogásként gyakran helyett kapott az ecetben áztatott krumpli, illetve a keksz szódavízzel.

7. Byron női szépségideálja sok mindent elárul a 19. század eleji kalóriafrász mértékéről. Byron a tinédzser leányoknak intenzív koplalást javasolt, és úgy vélekedett, hogy egy nőnek nem ildomos társaságban ennie és innia, de ha mégis megteszi, akkor lehetőleg csak ráksalátát és pezsgőt emeljen ajkaihoz.

8. Az angol orvos, Thomas Short 1727-ben megjelent, „Diskurzus az elhízás okairól és hatásairól” című művében azt tanácsolta, hogy a nem kívánatos túlsúly elkerülése érdekében az emberek lakhelyüket lehetőleg a mocsaras vidékektől távol válasszák meg, mert a lápok közelében rengeteg túlsúlyos ember él.

9. A „The Drinking Man’s Diet” (Az iszákos ember diétája) az 1960-as években indult hódító útjára az Egyesült Államokban. A fogyókúra egy önjelölt dietetikus, bizonyos Robert Cameron – szakmáját tekintve légi fényképész – tollából származott. Cameron az esztelen kalóriaszámlálgatás helyett a hedonizmus mellett tette le a voksát, és a hús, a saláta, illetve az alkoholos italok együttesének szentségét hirdette, nagy sikerrel.

10. Az American Tobacco Company 1928-as reklámkampányában, amelynek szlogenje „Édesség helyett nyúlj egy Lucky-ért” (azaz cigiért) a dohányzás „fogyasztó” hatását éltette és az édességfogyasztás helyett a Lucky Strike cigaretta gyönyöreit kínálta a csoki- és sütibolond nőknek.

Forrás: mult-kor.hu