Fornos község rövid története

Szerző: | 2021.02.06., 20:06 | Színes

Fornos magyarlakta település Kárpátalján, a munkácsi járásban. Az egykori Szernye-mocsár partján terül el, Munkácstól 7 km-re. Szomszédos települései Dercen, Alsóschönborn, Pisztraháza és Bárdháza. Teljes népessége napjainkban 1400 fő körüli, melynek 98 %-a magyar nemzetiségű. A község lakóinak 96 %-a református vallású, de vannak követői a településen belül a Jehova Tanúi nevű egyháznak is, akik a szomszédos Dercenben felépített Királyság Teremben gyakorolják hitüket. A települést első ízben 1335-ben említik Fornos néven. Egy 1392. évi okmányban Farnos, Fornus és Fornas néven említik a helységet. Neve régi magyar személynévből származik.

Fornos Árpád-kori település, egyházának papja 1334-ben és 1335-ben ismeretlen összegű pápai tizedet fizetett. A falu egykor nem a mai helyén terült el, hanem ettől délebbre. „Ófornost” elborította a Szernye-mocsár és végleg elpusztult a község. Lakosai ezután északabbra, magasabb helyre költöztek, a falu jelenlegi területére. Egy legenda szerint szántáskor néha beleakad az eke Ófornos templomának keresztjébe.

A 14. században már önálló katolikus lelkészség működött, a települést ekkor a Fornosi-család birtokolta. A kálvinizmus megjelenésekor református hitre tért a község lakossága, 1645-ig a derceni gyülekezethez tartoztak, majd ekkor vált anyagyülekezetté. Az 1703-1719 közötti pestisjárvány következtében megcsappant a község lakossága, és ismét Dercen fiókegyházává váltak. 1740-ben ismét saját papja lett a településnek, majd az 1738-1745 közötti újabb pestisjárvány megint megtizedelte a lakosságot. 1746-ban tűzvész pusztított a faluban, minek áldozatául esett a régi fatemplom is, ezután újat építettek, de azt is csak fából. 1758-ban a Balogh, a Nánási és más családok adományaiból építették újjá az imaházat. 1895-re készült el az új kőtemplom, mely 1903-ban szintén tűzvészben égett le. Ezt követően építették fel a mai, 450 ülőhellyel rendelkező református templomot. Az államosított parókiát a gyülekezet nem kapta vissza, mert a község iskolája működött benne. Helyette a községi tanács a gyülekezetnek adta az 1798-ban épült tanítólakást, mely a templom mellett van (1996-ban a gyülekezet teljesen felújította).

Fényes Elek Magyarország geographiai szótára című munkájában 1851-ben a következőket írta a községről: „Fornos, magyar falu, Beregh vármegyében… 10 római katholikus, 7 görög katholikus, 508 református, 5 zsidó lakja. Református Anyaszentegyház. Határa dombos, de jó művelés mellett szép búzát terem, derék erdeje, csikászó helye van.”

A község legnagyobb birtokosai a Fornosi-család, a későbbiekben pedig a Bégányi-család voltak. 1567-ben Csáki Mihály serege elpusztította a falut. 1649-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegyének, Lórántffy Zsuzsannának volt Fornoson birtoka. A 19. század folyamán birtokkal rendelkeztek Fornoson: a Bégányi, Nánási, Balogh, Galgóczi, Bösz, Létai és Mező családok. A század végén a település főbb birtokosai: Munkács városa, a Freyseysen család, gróf Schönborn, Joó Lajos, Cs. Darcsi József, Barta János és József, Horváth István, Román Ferenc, az egyház, gróf Degenfeld Imre, Pogány Ferenc és a Szarka, Létai, Mező és Buday családok.  Fornos külső lakott területei voltak 1946-ig a Liget-tanya, a Romocsi-legelő és a Sütőrész. A település látványosságai közé tartozik a határában elterülő 200 hektárnyi halastó.

Fornoson található az 1938 októberében benyomult Rongyos Gárda keserves harcainak színhelye, ahol a csehekkel szemben sokan estek el értelmetlenül. A 2. századból húsz fő vesztette életét és huszonöt ember került csehszlovák fogságba. Az elesett harcosoknak a visszacsatolást követően (1938. november 2. – I. bécsi döntés) a régi temetőben emlékművet állítottak. A település a trianoni békeszerződésig Magyarország Bereg vármegyéjének Munkácsi járásához tartozott. Fornos lakosságának száma az első magyarországi népszámláláskor (1784-1787) 225 fő volt, 1850-re pedig 530 főre növekedett. Az 1880-as népszámlálásra 525 főre csökkent, 1890-re pedig 668 főre duzzadt a falu lakosainak száma. A századfordulóra 713 fő Fornos népessége, 1939-re pedig a település lakosságszáma már meghaladta az ezer főt (1017 fő). A csehszlovák időben ukrán tannyelvű állami elemi iskola működött a faluban, öt osztállyal és öt tanítóval. 1938-ban, miután visszacsatolták vidékünk magyarlakta sávját Magyarországhoz, református felekezeti népiskola alakult, mely a szovjet bejövetelig, 1944. október 26-ig állt fenn. 1946-tól magyar tannyelvű elemi iskola, majd 1949-től általános iskola működik Fornoson. A szovjetek 1944 őszén negyvenkét férfit hurcoltak el a községből „háromnapos munkára”, ebből húszan soha sem tértek haza. A község lakói 1991 novemberében emlékművet állítottak a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak.

A színmagyar község, mely 1995 után vált közigazgatásilag önállóvá a szomszédos Dercentől, a legújabb közigazgatási reformot követően 2021. január 1-jétől a Munkácsi kistérség része, ezen belül pedig a Derceni elöljárói körzethez tartozik.

Kopasz Gyula

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This