Kazinczy Ferenc Munkácson

Az 1980-as évek végén sikerült létrehozni a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kört. Az első előadás a munkácsi várról szólt, amit nagy örömmel tartottam meg. Diafilmre lefényképeztem minden lényeges részt a várban, hogy szemléltetni tudjam a mondandómat. Kazinczy Fogságom naplója segítségével akkor találtam meg rabságának pontos helyszínét. A kietlen, romos és üres cellában állva fogalmazódott meg, hogy milyen nagyszerű lenne, ha ennek a férfiúnak itt lenne egy emlékszobája. Az eltelt közel harminc esztendő alatt nagyon sok honfitársunknak hívtam fel erre a figyelmét. A jövő hét végén Budapest I. kerület Budavári Önkormányzata finanszírozásában, a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezésében, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusának támogatásával megvalósul ez a régen dédelgetett álom.
Nem a valamikori cella, hanem egy sokkal jobban megközelíthető és patinásabb terem lesz a Kazinczy-szoba a felső várban, Zrínyi Ilona valamikori dolgozószobájának tőszomszédságában.
Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc várát, a magyar szabadság szimbólumát a XVIII. század végén Ausztria politikai börtönné alakította át. Száz éven keresztül, egészen a millenáris megemlékezésekig működött itt ez a szégyenteljes intézmény. Fél évszázadig politikai fegyház (státusbörtön) volt, majd polgári börtönné alakították át. A császári kormányzat döntésében minden bizonnyal meghatározó szempont volt az, hogy megfosszák a magyarságot ettől a szabadság-szimbólumtól. Nagyon jól tudták az osztrákok, hogy egy megalázott, önértékelésében megtépázott népet sokkal könnyebb rabságban tartani, mint egy olyan nemzetet, amely büszke elődei nagyságára és képes megőrizni szent ereklyéit, igaz történelmét, emlékhelyeit és nagyjai tiszteletét.
Egy éven keresztül – 1800 és 1801 között – szabadulásáig itt tartották fogva a magyar irodalmi élet nagy alakját, az író, költő, irodalomszervező és nyelvújító Kazinczy Ferencet.
Az ország radikális politikai megújulását szorgalmazó Martinovics-féle összeesküvésben találták bűnösnek. Az osztrákok által felforgatónak tartott iratok másolása és terjesztése volt a vád. Halálra ítélték, amit rövidesen börtönbüntetésre enyhítettek. A magyar felvilágosodás nagy alakja Ausztria és Magyarország különböző börtöneiben raboskodott: többek között Buda, Brünnben a Spielberg várbörtön, a morva fővárostól nem messze egy másik tömlöc, majd Kufstein vára következett. Onnan 1800 júniusában, Napóleon csapatainak közeledtével szállították át Pozsony és Pest érintésével Munkácsra.
A közel hét esztendeig tartó fogságáról naplót vezetett, amelyben a Munkácson eltöltött egy esztendőről és magáról az idáig tartó útról is szó van. Innen tudjuk, hogy amikor Kazinczy 1800. augusztus 1-jén fogolytársaival Bereg megye székhelyére érkezett, az aznapi vásárra összegyűlt emberek gyümölccsel kedveskedtek nekik, sőt az alispán is méltányolta jelenlétüket egy küldeménnyel: hús, kenyér, bor és édesség volt az ajándékcsomagban, amit még jófajta tokaji borral is megkoronázott.
Tudomásunk van később egy kétnapos megállóról Gáton, ahol többek között megebédeltek, majd augusztus 25-én érkeztek meg a munkácsi várba.
A Fogságom naplójában több helyen le is rajzolja azokat a helyszíneket, ahova az osztrák katonák szállították. Munkácsot sem hagyta ki. Ennek alapján sikerült megtalálni azt a pontos helyet, ahol Kazinczy raboskodott: a középső vár nyugati részén a Lorántffy Zsuzsanna által építtetett épületszárny harmadik emeletén található negyedik cella volt az övé.
Itt-tartózkodása alatt igyekezett segíteni – az őrök éberségét kijátszva – hasonló sorsú társain.
A munkácsi raboskodása alatt is írt, alkotott lehetősége szerint. Kazinczy hagyatékában fellelhető egy piros színű bőrkötéses könyv, amelyben többek között ez olvasható: „Dolgozásaim a munkácsi várban 1800–1801.” Megemlíti ebben, hogy mivel a tintát nem engedélyezték számára, ezért vasdarabokat szórt ecetbe, s az így kapott festékkel írt. A papirost pedig a Kufstein és Munkács közötti úton szerezte. A kéziratban Lessing és Marmontel művein kívül az Ossziánból készültek fordítások.
Érdemes fellapozni a Fogságom naplója oldalait. Kifejezetten érdekfeszítő olvasmány. A hiteles tudósításon túl a kifinomult stílus és a humor teszi ezt a művet nagyon élvezetessé.
Néhány bekezdés a munkácsi hónapokról. A megérkezés:
„Augusztus 25. tehát éjfél tájban felérénk a várba. Az országlás foglyainak külön épületjek van, három sor ablakkal. Mindenik sorban hét szoba.”
A „kétezer-háromszáz­nyolc­van­hét” napig tartó fogság után a szabadulást követő első pillanatok:
„Magyar mentémbe öltözve menék, táncolva le a grádicson, repűlve végig az udvarkán, futva fel a felsőbb vár felé. Vasárnap volt; a nép gyűle misére. Mely öröm nekem, mely öröm nekik! …Mint az istállóból kiszabadult csikó, úgy futottam be a réteket, melyek a vár alatt nyugotra fekszenek.”
1801. június 28-án szabadult. Eljött érte testvére, Kazinczy József, valamint unokaöccse, Kazinczy István is. Másnap hagyták el a várost.
Ez a vidék ismert volt számára. Rokonai, barátai is éltek a környéken. Munkácsi fogsága alatt egy ungvári orvos látogatásáról is tudomásunk van.
Kazinczy Ferenc a kassai tankerület elemi iskoláinak felügyelőjeként gyakran járt vidékünkön, többször megfordult a történelmi egyházak iskoláiban is, személyesen ismert több kimagasló közéleti személyiséget, így például a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspökét, a nagyműveltségű Bacsinszky Andrást is, aki Kazinczytól kért és kapott segítséget ahhoz, hogy az egyházmegye területén ruszin iskolák jöjjenek létre. (Bacsinszky püspöksége alatt tétette át Mária Terézia 1775-ben a munkácsi bazilita kolostorból Ungvárra a görögkatolikus egyházmegye központját.)
Kazinczy nevéhez kötődik Dayka Gábor újrafelfedezése is. Ungvári ismerősei révén jutottak el hozzá az 1796-ban Ungváron elhunyt költő versei, amelyeket sajtó alá rendezett és 1813-ban saját kiadásában megjelentetett.
Ung megyei kapcsolatai mellett számos ismerőse volt Bereg megyében is, sőt rokoni szálak is kötötték Munkács környékéhez: Júlianna húga Dercsényi Weisz Jánosnak volt a felesége. (Zemplén vármegye főorvosa később királyi adományként Dercen birtokosa lett. Ennek következtében családi nevét is megváltoztatta. Később Munkácson telepedett le, itt timsógyárat alapított. A derceni Temető-hegyen volt a gyönyörű családi kripta, amit a szovjetek romboltak le – az egész temetővel együtt–, mikor a katonai repülőtér lokátorát telepítették ide.)
Kazinczy Ferenc szabadulása után a Sátoraljaújhely melletti birtokára, Bányácskára költözött, amit rövidesen Széphalomra keresztelt át. Innen szervezte a magyar irodalmi életet, amely Kisfaludy Károly fellépéséig – akinek 1820-ra sikerül Pestből irodalmi központot kialakítania – közel két évtizedig az ország szellemi-irodalmi szíve volt.
Kazinczy 1831-ben bekövetkezett haláláig hihetetlen munkabírással szervezte, formálta a magyar irodalmi életet, a magyar szellemiséget. Személyes anyagi hozzájárulásával – pedig a közel hétévi fogság után nagyon komoly pénzügyi nehézségei voltak – is segítette a kortárs írókat műveik megjelentetésében. Több mint húsz kötetnyi levelezésében szinte mindenkit megszólított, aki írásaival gazdagíthatta a nemzet irodalmát. Finomította a stílust, az esztétikai érzéket és írásain, személyes kisugárzásán keresztül hitet és reményt öntött az emberekbe akkor, amikor az osztrák kormány minden eszközzel igyekezett a magyarság nemzeti kibontakozását meggátolni.

Popovics Béla
Munkács