Kegyeleti emléktúra az Isonzó folyása mentén… A Rákóczi-főiskola képviselői a szlovéniai emléktúrán

„Minden kő, régi tettek helyén emelve; minden bokor, régi jámbor felett plántálva; minden dal, régi hősökről énekelve; minden történetvizsgálat, régi századoknak szentelve; megannyi lépcső a jelenkorban magasabbra emelkedhetni…”

(Kölcsey Ferenc (1790–1838): Mohács (részlet)

A kollektív emlékezet olyan képződmény, amely erősebb a hivatalos történetírásnál, az államok és politikusok alkotta ideológiáknál. Ilyen kollektív emlékezetbe ágyazódik a Kárpát-medencei magyarság számára az I. világháború, amely egyben nemzeti sorstragédiánkat is magában rejti. „A nemzeti sorstragédiák, a hagyományőrzés képes összefogni, egységben tartani egy népet, függetlenül annak politikai vagy gazdasági helyzetétől. Ennek alapja a kulturális emlékezet, lehet írásos vagy szóbeli hagyományozás. A halottakról, áldozatokról (mártírokról) való emlékezés a kulturális emlékezet egyik legfőbb mozgatója.” (ASSMANN, Jan: A kulturális emlékezet: Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magas kultúrákban. Budapest, Atlantisz, 2004. 28. o.)

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola három képviselője (Braun László, Szőlősi Nóra és Szamborovszkyné Nagy Ibolya) vehetett részt 2015. február 20–22. között azon a kegyeleti emléktúrán, amelyet a Krajczáros Alapítvány (https://www.facebook.com/krajczaros.alapitvany) szervezett Magyarország Ljubljanai Nagykövetségének támogatásával. A székesfehérvári székhelyű Krajczáros Alapítvány, amely a hadisírok gondozásával és az ehhez kapcsolódó kulturális (kiállítás, könyvkiadás, szoborállítás) tevékenységek és megemlékezések szervezésével foglalkozik, a 2000-es évek elején kapcsolta be vidékünket tevékenységi körébe. Németh István személyében, a közhasznú szervezet Alapító Okiratában foglalt feladatok és célok teljesítésére egy erősen elkötelezett embert ismerhettünk meg. Az alapítvány Kárpátalján is végzett feltáró munkákat és szépirodalmi könyveket adományozott a régió piciny falvaiban található köz- és közösségi könyvtáraknak. Innen volt a helyi kapcsolat.

Az emléktúráról
A kegyeleti emléktúrán Partiumból, Kárpátaljáról, Budapestről és Székesfehérvár környékéről, valamint az anyaország más településeiről az alapítvány tagjai és önkéntesei, illetve meghívott vendégei vettek részt. A kárpátaljai csapat már február 19-én este megérkezett Székesfehérvárra, ahonnan a többi utazóval kiegészülve a 26 fős társaság másnap kora reggel indult tovább a havas Szlovénia felé. Első állomásunk a Ljubljanai Magyar Nagykövetség volt, ahol a követség vezetői fogadtak bennünket, s ahol megemlékezést tartottunk az I. világháború centenáriuma alkalmából. A megemlékezésen az események felelevenítésén túl a szépirodalmat is segítségül hívtuk versek formájában, valamint a székesfehérvári Kákics népzenei együttes katonadalokkal idézte fel a múltat és tisztelgett az ősök emléke előtt.
http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/SLO/hu/Hirek/20150220_emlektura.htm

A nagykövetségi megemlékezés után az Alpok vonulatai mentén haladva érkeztünk meg a Triglav Nemzeti Park területére, amely már a Júliai-Alpok szlovéniai vonulatában található.

Élmények halmaza
Másnap a bohinji térséggel ismerkedtünk: az őshonos lakosság múltjával, egykori és jelenlegi gazdasági tevékenységével, mindennapjaik lehetőségeivel. Itt kell megjegyezni, hogy a vidék adottságai, terepe, zordsága a Kárpátok szvidoveci vonulatát is felülmúlja, ám megdöbbenve láttuk, hogy ebből az ottani lakosság mennyivel többet tudott kihozni, mint nálunk. E napnak a fő programja az Ukancban található I. világháborús temető felkeresése volt, ahol 296 elesett katona nyugszik, akik közül a magyar katonák az aradi, a temesvári, illetve az ungvári gyalogezredekhez tartoztak (IR 66 – ungvári gyalogezredben magyar, szlovák, ukrán nemzetiségűek voltak). Rajtuk kívül találhatunk még civil, illetve cseh, német, román, szerb és szlovén sírokat is. A temetőben koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottunk.

70486_01A megemlékezés után a közelben található vogeli sífelvonóhoz érkeztünk, amellyel felmentünk a sítelepre és a kilátóra. Odafent azonban hóvihar fogadott bennünket, így a kilátásban nem tudtunk gyönyörködni. Következő állomásunk az ugyancsak közelben található Savica-vízesés volt, amely 894 méterre található a tenger szintje felett. Hogy nem csak a Kárpát-medencében volt kevés a csapadék ezen a télen, azt itt is érezhettük, sőt láthattuk, ugyanis feljutva a több száz lépcsőfokon, a híres vízesésnek csak a 25 méterről lezúduló kisebb ágát láttuk a 78 méteres helyett. A nap végén a Bohinji-tó partjától nem messze található Keresztelő Szent János-templommal ismerkedtünk meg, amelyet belső falfestése nem csak a térség, de talán Szlovénia egyik legszebb templomává emel.

70486_02Az utolsó napunkon nem fogadott kegyébe az időjárás, mivel sűrű havas esőre ébredtünk, amely már a reggelizés végére erős havazásba fordult. Így a ljubljanai városnézés elmaradt, ám a Bledi-tó közepén álló középkori várat – igaz, zuhogó esőben – megnéztük, majd Magyarország felé haladva szervezőnk javaslatára Vranskóban egy veterán motorokat bemutató magánmúzeumba is betértünk.

70486_03Célok és remények
Vasárnap este, az előre tervezett időpontot betartva érkezett meg a társaság Székesfehérvárra. A kegyeleti emléktúra minden résztvevője egy sorszámozott emléklapot vehetett kézhez, mely tanúsítja részvételét a szlovéniai emléktúrán.

70486_04Magának az emléktúrának a megszervezéséért és lebonyolításáért Németh Istvánnak, a Krajczáros Alapítvány kuratóriumi elnökének mondunk ez úton is köszönetet, aki saját és segítői munkájával nem csak az anyaországi, de a határon túli érintettekkel együtt igyekszik méltó emléket állítani az I. világháború csataterein elesett magyar és nem magyar honvédeknek/katonáknak. E céltól vezérelve népszerűsíti a Krajczáros Alapítvány azt a kezdeményezést, hogy minden év november 11-én, 11 óra 11 perckor a lakóhelyünk szerinti emlékműnél, katonai temetőnél vagy akár iskolában gyújtsunk egy szál gyertyát a hazájukért halt katonák tiszteletére. Mert ha nem ismerjük a múltunk, akkor azt sem tudjuk pontosan meghatározni, hová, merre tartunk.

Szamborovszkyné Nagy Ibolya