100 éve született Marilyn Monroe
100 évvel ezelőtt, 1926. június 1-jén született Marilyn Monroe, minden idők egyik legismertebb filmsztárja, aki bár alig harminc filmet forgatott, mégis a múlt század tömegkultúrájának bálványaként emlékezünk rá.
Los Angelesben látta meg a napvilágot Norma Jean Baker néven. Apját sohasem ismerte, mert születése előtt eltűnt, így anyja első férjének nevét írták az anyakönyvbe. A filmvágóként dolgozó anya élete nagy részét elmegyógyintézetben, Norma Jane gyermekkorát nevelőszülőknél, árvaházakban hányódva töltötte, állítása szerint többször is molesztálták. Az iskolákból kimaradt, s hogy a nyomorból meneküljön, tizenhat évesen férjhez ment.
A második világháború idején egy repülőgépgyárban dolgozott, itt fedezte fel egy fotós, így kezdődött modellkarrierje.
A háború után elvált, filmszerződést kapott, haját kiszőkítette, és felvette a Marilyn Monroe nevet. Mielőtt kamera elé állhatott volna, új frizurát kreáltak neki, megtanították öltözködni, viselkedni, kicsit még színészkedni is, de sorozatban öt filmje bukott meg. Átmenetileg visszament modellnek, és 1949-ben elvállalta a híres-hírhedt aktnaptárat. (A képek 1953-ban a Playboy magazinban jelentek meg, először róla közöltek az újság közepén kihajtható képet.)
1950-ben az Aszfaltdzsungel és a Mindent Éváról című filmekben a nézők megismerték, megszerették – már ekkor több szerelmes levelet kapott, mint a nagy sztárok.
A népszerűség csúcsaira 1953-ban a Niagara és a Szőkék előnyben című filmek röpítették. Habkönnyű komédiák sora következett, a Hétévi vágyakozásban látható a híres „szoknyafelfújós” jelenet. Ő lett Amerika szexszimbóluma, milliók bálványa, akit Joe DiMaggio, a baseball legnagyobb csillaga vett feleségül. (Rendhagyó nászútjuk Koreába vezetett, ahol Marilyn az ott állomásozó amerikai katonák előtt lépett fel.) A házasság csak kilenc hónapig tartott, de exférje élete végéig kitartott mellette.
A színészi képességeiben élete végéig kételkedő Monroe úgy érezte, hogy a film felfalja a lelkét, idegessége súlyos fizikai tüneteket produkált. Bizonytalan énje a szerepekbe könnyen illeszkedett, de a forgatásokról órákat késett, mindenkivel összeveszett, szövegét elfelejtette.
Monroe a szexbomba szerepét megelégelve egy év szabadságot vett ki, hogy a híres New York-i Actors Stúdióban képezhesse magát. Az eredmény nem maradt el, 1956-ban a Buszmegálló című filmben bebizonyította, hogy drámai szerepet is el tud játszani. Ugyanebben az évben feleségül ment a híres drámaíróhoz, Arthur Millerhez, akinek kedvéért felvette a zsidó vallást.
A forgatás továbbra is rémálom maradt vele, de egyre érettebb színésznő lett
– 1957-ben Angliában a színészkirály Laurence Olivier-vel forgatta A herceg és a táncosnő című filmet. A két főszereplő olykor ökölre is ment egymással, a filmet azonban – legalábbis Angliában – jól fogadták. (A forgatásról készült az Egy hét Marilynnel című film 2011-ben, a Marilynt alakító Michelle Williams Golden Globe-díjat kapott.)
Monroe ekkor már az alkohol és a tabletták rabja volt, többször elvetélt, házassága megromlott.
1959-ben készítette Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában a Van, aki forrón szereti című komédiát, amelyért Golden Globe-díjat kapott.
A filmben élete alakítását nyújtotta, de partnerei idegeire ment tévesztéseivel. Következő filmje és flörtje a Szeressünk! volt Yves Montand-nal: ebben higgadtabb volt, de rosszul játszott. 1961-ben a Kallódó embereket, a forgatókönyvet Miller jegyezte, akitől válófélben volt.
Depressziója miatt kórházba került, ám ismét régi önmagát idézte, amikor 1962 májusában ő köszönthette John F. Kennedy elnököt annak születésnapi partiján.
A köszöntés olyan jól sikerült, hogy románc szövődött közte és az elnök között, sőt annak Robert fivérével is hírbe hozták.
Három házassága mellett számtalan futó viszonya volt, többek között Marlon Brandóval, Frank Sinatrával és a rendező Elia Kazannal. Utolsó főszerepe a Valamit adni kell című vígjáték lett volna, de megbízhatatlansága miatt forgatás közben menesztették, s újabb szerződést nem kapott.
1962. augusztus 5-én este Eunice Murray, a díva házvezetőnője értesítette a rendőröket, miután Marilyn szobájában égett a villany, a színésznő azonban telefonhívásaira sem reagált.
A kiérkező rendőrök végül betörték az ajtót, és Monroe-t nappalijában fekve, gyógyszeres dobozzal és a telefonkagylóval a kezében találták meg.
A hivatalos vizsgálat altató-túladagolást állapított meg a halál okaként, de ezt kevesen hitték el, azóta is számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot, melyek közül a leghíresebb talán a „Kennedy-szál” lehetett. Voltak, akik úgy vélték, Marilynt bizonyos államtitkok miatt ölték meg, amiket vagy az elnök vagy az államügyész osztott meg vele. Ismét mások úgy gondolták, az indíték az volt, hogy a színésznő a sajtóval zsarolta a Kennedy fivéreket.
Sírhelyét a Playboyt kiadó Hugh Hefner fizette, temetésén a gyászbeszédet Lee Strasberg, az Actors Studio alapítója tartotta.
Forrás: hirado.hu
Nyitókép: Ed Feingersh/Michael Ochs Archives/Getty Images