Miért magyar a három igazság, vagy miért három a magyar igazság?

Az tény, hogy a Lúdas Matyiban „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!”, de messze nem ez az egyetlen mese, ahol a hármas számnak kiemelkedő szerepe van. Az is igaz, hogy alcíme Egy eredeti magyar rege négy levonásban, valójában egy vándormotívumra épülő történet, melynek legősibb formája egy, az időszámításunk előtti VII. századi agyagtáblakötegben bukkan fel. (Nem, ez nem bizonyítja, hogy a magyarok a sumerektől származnak. És nem csak azért, mert Fazekas minden valószínűség szerint egy román meséből merített.) Egyébként, bár a történet jellegzetes magyar környezetben játszódik, magában a műben csak az előszóban jelenik meg a magyar szó, illetve később egyszer, a lóversenyes jelenetnél bukkan fel, hogy jó nagy Magyarország, de abban nem akad a kínált lónak párja.

A magyar szólások és közmondások megfejtéseit O. Nagy Gábor Mi fán terem? című könyvében érdemes keresni. Szerinte a szólás a XIX. század közepén keletkezhetett, és feltehetőleg az Omne trium perfectum – Az a teljes, ami három mondás szabad, de „talpraesett” fordítása. Erdélyi János 1851-es szólásgyűjteményében még Három a szent szám formában szerepel. O. Nagy szerint a magyarnak a mondásban csak olyan nyomatékosító szerepe van, mint máshol a magyarán szónak. (Talán szerencsésebb lenne a Magyar ember evés közben nem beszél szólást hozni párhuzamként: ez egy általános, nem kizárólag a magyarokra, és a magyarokra sem mindig érvényes viselkedési normát fogalmaz meg.)

Hogy miért éppen a hármat emlegeti a közmondás? Ősidőktől kezdve vannak számok, mint például a három vagy a hét, melyeknek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak. Ennek pontos magyarázata nem ismert, viszont a népmesékben, sőt gyakran a mai történetekben is él.