Mitől függ, hogy tavaszi fáradtságot vagy tavaszi bizsergést érzünk?
A tavaszi hónapok egyeseknél némi levertséggel, másoknál viszont ennek épp az ellenkezőjével, feldobottsággal és fokozott jókedvvel járhatnak együtt, amely a nyár beköszöntéig tart. Milyen biológiai alapja van a jelenségnek és mit tehetünk annak érdekében, hogy ezekben a hetekben is a megfelelő módon tudjunk a teendőinkre koncentrálni?
Tavaszi zsongás vagy tavaszi fáradtság?
A tavaszi zsongás, amelyről leginkább a hirtelen szerelmi fellángolások juthatnak eszünkbe, nemcsak a költőket, de az emberi szervezet életfolyamatait vizsgáló kutatókat is foglalkoztatja. A tél elmúltával többek által megtapasztalt állapot jellemző „tünetei” között szerepel a kipirult arc, a felgyorsult szívritmus, a csökkent étvágy, valamint az általános nyugtalanság és a nappali álmodozás. Bár az említett tünetegyüttes nem tekinthető orvosilag is egyértelműen definiálható állapotnak, az élettan területén dolgozó kutatók közül többen is feltételezik, hogy valóban létező jelenségről van szó, amelynek hátterében jól körülhatárolható biológiai folyamatok állnak.
„A tavaszi felhangoltság általában hirtelen hangulatingadozásokkal kezdődik, így aki érzékeny erre a jelenségre, az a tavasz első heteiben hol feldobottnak, hol pedig lehangoltnak érzi magát” – mondja a Scientific American tavaszi fáradtságról szóló cikkében Michael Terman, a Kolumbia Egyetem gyógyászati központjának fényterápiával és biológiai ritmusokkal foglalkozó intézetének igazgatója. A hullámzó hangulat részben épp az ellentéte a téli hónapokra jellemző lehangoltabb kedélyállapotnak, amely sokak számára szintén jól ismert jelenség: a téli depresszió vagy orvosi nevén szezonális affektív zavar (Seasonal Affective Disorder; rövidítve SAD) a tavaszi zsongáshoz hasonlóan szintén a nappali fény mennyiségének változásaival hozható összefüggésbe a jelenlegi elméletek szerint. A tudományos elképzelés alapja, hogy a téli lehangoltságért és a hirtelen tavaszi hangulatváltásért részben a melatonin nevű hormon a felelős, amelynek legfontosabb feladata az élő szervezetek napi ritmusának szabályozása. A hormont termelő tobozmirigy kapcsolatban áll a hipotalamusszal, ami azért fontos, mert ezen az agyterületen található az emlősök biológiai órájának tekintett sejtcsoport, az úgynevezett szuprakiazmatikus mag (suprachiasmatic nucleus; SCN).
Az emlősöknél és az embernél is ismert, hogy az évszakok változásait a napok hosszának változásain keresztül érzékeljük: biológiai óránk – amely az alvás-ébrenlét ciklus mellett a szaporodásunkat is befolyásolja – a tobozmirigy felé továbbítja a napok hosszára vonatkozó információt. A kérgestest hátsó része alatt elhelyezkedő szerv a napi fénymennyiség függvényében szabályozza a melatonin termelődését, amely kizárólag sötétben vagy halvány megvilágítás mellett választódik ki (a melatonint utóbbi tulajdonsága miatt alváshormonnak is nevezik). A melatonintermelés időtartama az éjszakák hosszával együtt változik, így télen több hormon termelődik, mint tavasszal és nyáron, amikor az éjszakák a nyári napfordulóig egyre rövidülnek. A kérdéssel foglalkozó kutatók ezek alapján feltételezik, hogy a tavaszi „energiafröccs” is valamilyen módon kapcsolatba hozható a rövidebb éjjelek miatt lecsökkent melatonintermeléssel.
Tavasszal több baba születik: vitatott elképzelések
„Ha pusztán biológiai szemszögből vizsgáljuk a jelenséget, akkor látható, hogy a legtöbb állatfaj életfolyamatait és viselkedését érzékelhetően befolyásolja az évszakok változása. De ez nemcsak az állatvilágra igaz, hiszen az embereknél is megfigyelhető egyfajta szezonalitás például a fogamzásban is” – véli Thomas Wehr, a mentális egészség amerikai nemzeti intézetének (National Institute of Mental Health; NIMH) munkatársa. Wehr a Journal of Biological Rhythms című folyóiratban 2001-ben megjelent összefoglaló tanulmányában tekintette át, hogy a szezonális változások milyen hatást gyakorolnak a szaporodásra a különböző emlősfajoknál és az embereknél. David Lam, a Michigan Egyetem népességkutatással foglalkozó intézetének kutatója szerint szintén igaz, hogy tavasszal több csecsemő születik: a kutató és munkatársa az Annals of the New York Academy of Sciences című folyóiratban jelentette meg a szezonalitás és a fogamzás kapcsolatával foglalkozó tanulmányát, amelyben adatokkal támasztja alá állítását. Eszerint a tizenhatodik század vége felé általánosnak számított, hogy a születési ráták március környékén akár 20 százalékkal is meghaladják az átlagos értékeket, vagyis éves szinten tipikusan júniusban fogant a legtöbb gyermek. Az azóta eltelt mintegy négyszáz évben ugyan csökkent ez a „kiugrás”, és a márciusi babák aránya már csak mintegy 10 százalékkal haladja meg az éves átlagot – olvasható az említett tanulmányban.
A kulturális és szociális tényezők mellett tehát a biológia is komoly szerepet játszik a fogamzási ráták éves mintázatának alakulásában, még ha ez a hatás napjainkra talán már egyre kevésbé kifejezett (a kérdésről részletesebben lásd keretes anyagunkat). A hormonok szintjén – a melatonin mellett – a luteinizáló hormon (LH) júniusi koncentrációi is alátámaszthatják a tavasz biológiai folyamatokra gyakorolt hatását. A Scientific American által idézett kutatási eredmények szerint az LH mennyisége júniusban – vagyis a tavaszi hónapok legvégén – az átlagos mennyiségnél szintén mintegy 20 százalékkal nagyobb arányban van jelen a férfiak és a nők szervezetében, ami szintén befolyásolja a nemi vágyat: az LH férfiakban megnöveli a tesztoszteron szintjét, a nőkben pedig a tüszőrepedés (ovuláció) megindításáért felelős. Olyan kutatási eredmények is ismertek, amelyek szerint a mesterséges megtermékenyítés (IVF) sikeres eseteinél szintén a természetes úton történő fogamzással megegyező szezonalitás figyelhető meg. Bár az emberek esetében még nem ismert az egyértelmű ok-okozati kapcsolat, az emlősökhöz hasonlóan nálunk is feltételezhető a melatoninszint és a fogamzási ráták között fennálló kapcsolat – olvasható a Scientific American cikkében.
Nem mindenki ért egyet a tavaszi bizsergés létezésével
A Német Endokrinológiai Társaság igazgatója, Martin Reincke egy korábbi nyilatkozata szerint a tavasz ma már legfeljebb csak az eszkimók életére gyakorolhat valódi élettani hatást, a civilizált világban azonban az évszakváltás hormonrendszerre gyakorolt hatása szinte egyáltalán nem érvényesül. A kutató szerint mindez azért van így, mert a modern körülmények között élő embert már sem az évszakokkal együtt járó hőmérsékletingadozás, sem pedig a természetes fénymennyiség változásai nem befolyásolják jelentősen. Az előbbi esetben azért nem, mert télen fűtött, nyáron pedig légkondicionált helységekben tartózkodunk (vagyis télen már nincs igazi hideg és a nyári meleg hatása sem feltétlenül érvényesül), a melatonintermelést pedig a mesterséges megvilágítás is fokozhatja, tehát tavasszal sem biztos, hogy lecsökken a szintje.
Fontos elkülönítenünk egymástól a tavaszi fáradtságot és a tavaszi bizsergést, előbbi ugyanis főként a téli vitaminhiányra, utóbbi pedig az idegi és hormonális hatásokra vezethető vissza. Reincke professzor fentebb idézett nyilatkozatában inkább a tavaszi bizsergésre – németül Frühlingsgefühle – gondolt, amely egyeseknél már valóban elmaradhat, részben az évszakos hőmérsékleti ingadozás kisimulása, részben a sötétség-világosság napi hullámzásának a civilizált körölmények között történő megszűnése miatt (elég arra gondolni, hogy sokan például éjszaka is megvilágított helyiségekben dolgozunk).
Nem csak a melatonin befolyásolja hangulatunkat
Az ötlet, amely szerint a tavaszi hangulatváltozásokért főként a melatonint okolhatjuk, némileg azért leegyszerűsített. „A melatonin inkább a biológiai óra folyamatirányító eszközének tekinthető, és nem a hangulatot egyedül meghatározó, kulcsfontosságú változónak” – mondja Michael Terman. „Nem sokkal azután, hogy az 1980-as évek közepétől kezdődően elkezdték tanulmányozni az évszakok hangulatra gyakorolt hatását, hamarosan megjelent a szezonális depresszió fogalma is. A téli levertség pontos oka ugyan még szintén nem ismert, tény azonban, hogy a lehangoltság ezen fajtája jól elkülöníthető évszakos mintázattal bír, hiszen tavasszal az összes érintettnél enyhül vagy megszűnik a probléma. A hangulat javulásának kulcsa pedig minden bizonnyal az, hogy reggelente egyre korábban kezdődnek a nappalok” – teszi hozzá Terman. A kutató egyébként korábban már kimutatta, hogy a depresszió előfordulási gyakorisága magasabb az USA-beli időzónák nyugati szélein, vagyis azokon a területeken, ahol később kel a nap.
A hazai viszonyokkal kapcsolatban megjegyzendő még, hogy néhány éve a magyarországi időjárást is az átmeneti évszakok lerövidülése jellemzi, aminek feltehetően a globális éghajlatváltozásban keresendők az okai. Ennek szintén olyan élettani hatásai lehetnek, amelyek még nem tisztázottak megfelelően. A tavaszi fáradtság ennek ellenére megmaradhat, hiszen ezt elsősorban a fényviszonyok megváltozásával, és nem a hőmérséklet emelkedésével hozzák összefüggésbe.
Összefoglalva az eddigieket, csak annyi biztos, hogy érzékelhető összefüggések állnak fenn a hangulatunk, a viselkedésünk és az egyre hosszabbodó tavaszi nappalok között, az azonban továbbra sem tisztázott pontosan, hogy az emberek többsége mitől érez magában több energiát ebben az évszakban. A tavaszi zsongást tehát továbbra is inkább csak a mindennapi tapasztalataink támasztják majd alá, és nem a konkrét tudományos bizonyítékok.