Pálinka, tea, lekvár: a fekete bodza

Ki ne ismerné a bodzát, illatos virágát, a belőle készült frissítő szörpöt, vagy a bogyójából készült ízletes lekvárt?

A bodza Közép-Európában és hazánkban is mindenütt gyakori; erdőszegélyeken, kevéssé bolygatott területeken találkozhatunk vele. A bodzát már a görögök és a rómaiak is ismerték, a germánoknál pedig már tisztelet is övezte. Napjainkban pedig már termesztik is, Európa több országában – köztük Magyarországon is egyre intenzívebben -, hagyományosan azonban főképp az USA-ban.

Sokféleképpen felhasználható gyógynövény: nemcsak virágát, hanem érett bogyóit és leveleit is gyűjtik. Lássuk, mit érdemes tudni erről az illatos növényről!

Mikor gyűjtsük? Hogyan gyűjtsük?

A bodza május közepétől június végéig virágzik. A virágszedés időpontját akkorra kell időzíteni, mikor a a külső virágok már kinyíltak, a belsők viszont még bimbósak. Érdemes a virágot száraz időben begyűjteni, mert a harmatos vagy esős időben szedett virágok a száradás közben megbarnulnak.

Az egész virágot („bogernyőt”) vágjuk le és lazán rakva, gyűjtsük kosárba. Semmiképp sem ládába, vagy zacskóba, ezekben ugyanis erősebben préselődnének, ami szintén a virágok barnulását okozza. Érett, fekete bogyóterméseit is kocsánnyal együtt vágjuk le. Ebből ízletes lekvárt készíthetünk.

Mire jó a bodza?

Termésében bőven van A és C vitamin, és ezt különböző kutatásokkal is sikerült már kimutatni. Folyamatban lévő tudományos kísérletek többek között vizsgálják a bodza hatását az influenza vírus-törzsek ellen, és lehetséges használatát a cukorbetegség kezelésében. Virága flavonoidokat, szaponinokat, ciánglikozidot, illóolajat, és különböző nyálkaanyagokat tartalmaz.

Izzasztó és vizelethajtó hatású, így gyógynövényteának is alkalmas, e hatások kiváltására. Enyhe hashajtó hatású, gyógylekvárként viszont meghűléskor alkalmazzák. Reumatikus problémák kezelésében a Kneipp kúra része. Gyümölcse fontos exportcikk. Kérgét a népgyógyászat féregűzésre ajánlja.

Szörp-, bor- és pálinka-készítésre is alkalmas, a népgyógyászatban ezeket is főképp gyógyhatásuk miatt használják. Bodzagyümölcsből- és virágzatból házilag is sok ínyencséget készíthetünk: a szörpön túl bodzalé, bodzalikőr, turmix, lekvár, rántott bodzavirág, édes palacsinta bodzavirággal – csak néhány finomság a sok közül. A bodzavirág-vizet használhatjuk szemborogatásként és zsíros arcbőr tisztítására is.

Népi időjárás-előrejelző: ha beérett a gyümölcse, de ágain még virág is található, hosszú télre számíthatunk. A gyógyító hatásain kívül azonban másra is alkalmas: a bodza a legrégebben alkalmazott európai festőnövény. A sárga színhez levele és kérge használható, lila-kék színeket pedig gyümölcsétől kaphatunk.

Ezért vigyázat a feldolgozásnál! Könnyen összefog a konyhában mindent! Dísznövényként is ültetik néhány változatát, ennek alapja valószínűleg szintén a sokoldalú hatékonysága, ami sok-sok hiedelem szerint a csodaszép bodzavirágban lakozó varázslényeknek köszönhető.

Figyelem: ez a bodza nem az a bodza!

Érdemes azonban odafigyelni: a bodzáról beszélve általában a fekete bodzára gondolunk, azonban van egy mérgező testvére, a földi bodza. Egy-két tulajdonsága határozottan elárulja őt, így, ha figyelmesek vagyunk, könnyedén elkerülhetjük a földi bodzát (gyalog bodza), melynek bogyója és gyökere is mérgező.

Legegyszerűbb az illatra hagyatkozni: a fekete bodza illatos, a földi (mérgező) bodza virágai ezzel szemben kellemetlen szagúak. A fekete bodza 3-6 méter magasra növő cserje, vagy fácska. Egyéves ágai zöld színűek, az idősebbeket viszont szürkésbarna kéreg borítja. Az ágak felülete rücskös tapintású a paraszemölcsöktől, belsejük puha, fehér.

Leveleinek fonáka világoszöld. Virágának illata bódítóan édes, benne a porzók sárgák. A földi bodza azonban csak kb. másfél méter magasra nő, szára nem fásodik, levelei világosabb zöldek, virágai kellemetlen szagúak és a porzók bíbor vagy fekete színűek.

Forrás: napidoktor.hu