A világ legősibb hőkezelt kovaköveit azonosították Ausztráliában
A világ eddig ismert legkorábbi, szándékosan hőkezelt kovakő eszközeit azonosították Ausztrália északi részén, ami alapjaiban írhatja át a kőkori ember technológiai fejlődéséről alkotott eddigi tudományos képet. Patrick Schmidt és Peter Hiscock kutatása bizonyítja, hogy az első ausztráliai telepesek a korábban feltételezettnél több tízezer évvel korábban, már mintegy 45-60 ezer évvel ezelőtt alkalmazták ezt a komplex kőmegmunkálási eljárást.
A kutatók az észak-ausztráliai Arnhem-földön található Nauwalabila régészeti lelőhely korábban feltárt kőeszközeit vetették alá újabb elemzéseknek. A vizsgálatok kimutatták, hogy a leletanyagban található kovaköveket tudatosan hőkezelték.
A kőzetek kormeghatározása alapján az eszközök 40-45 ezer, de esetenként akár 60 ezer évesek is lehetnek, ami mintegy kétszerese az Eurázsiában eddig regisztrált legkorábbi, 22-25 ezer éves hasonló eljárások (a szibériai djuktaj és az európai solutréi kultúra) korának. A mikroszkópos megfigyelések során a szakemberek megállapították, hogy a kőzeteket a hevítés előtt és után is pattintották, ami egyértelműen bizonyítja az eljárás tudatosságát.
A tengeri eredetű kovakő hőkezelése lényegesen összetettebb folyamat, mint a szilkréteké (kovásodott homokkő). Utóbbit a Homo sapiens az afrikai kontinensen már 120-160 ezer évvel ezelőtt is melegítette a könnyebb megmunkálhatóság érdekében. A kovakő szerkezete azonban több nedvességet zár magába, amely a hevítés során nehezebben tud távozni, így megfelelő technika hiányában az anyag a tűzben könnyen szétrobban. A sikeres hőkezelés során ugyanis a kőzeten belül új atomi kötések jönnek létre, és csökken a pórustérfogat. Ez a szerkezeti átalakulás optimálisabb erőátvitelt biztosít, ezáltal kevesebb fizikai erőkifejtést és precízebb munkát tesz lehetővé a kőpengék és szilánkok előállítása során.
Az új eredmények fontos őstörténeti és migrációs kérdéseket vetnek fel a Homo sapiens elterjedésével kapcsolatban. A tudósok két lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel: a bonyolult technológia vagy önálló innovációként alakult ki az ausztrál kontinensen, vagy a korai embercsoportok a Dél- és Délkelet-Ázsián keresztüli vándorlásuk során hozták magukkal a tudást. Mivel ezek az ázsiai régiók geológiailag gazdagok kovakőben, a kutatók feltételezik, hogy a technológia nyomai ott is fellelhetők lennének, eddig azonban a szisztematikus, célirányos vizsgálatok hiánya miatt nem azonosították őket.
A nauwalabilai felfedezés mindemellett magyarázatot ad az ausztráliai kőmegmunkáló hagyományok regionális megoszlására is: míg a kontinens északi területein az ottani geológiai adottságokhoz igazodva a kovakő, addig a déli és délkeleti részeken a szilkrét hőkezelése vált uralkodóvá az őskor során.
Forrás: mult-kor.hu