Egymilliárd csillag nyomában

2016 vitathatatlanul a csillagászat éve volt és természetesen magyar csillagászok is részt vettek az évtized legkiemelkedőbb űrcsillagászati projektjében. Hol vannak a csillagok és merre mozognak? Erre keresik a választ azok a szakemberek, akik a Tejútrendszer háromdimenziós térképén dolgoznak.

A Gaia űrszonda ötéves küldetése során – minden eddiginél nagyobb pontossággal – több mint egymilliárd csillag helyzetét méri meg.

Szabados László csillagász az m1 – Minden tudás című műsorában kifejtette, a szonda forog tengelye körül, ráadásul még egy billegő, precesszáló mozgást is végez. Detektora előtt folyamatosan áthaladnak a csillagok. Minden ilyen csillagnak, ami egy bizonyos fényességet elér, megméri a helyzetét, fényességét. Mindehhez tartozik egy időadat is, ezeket az adatokat aztán rögzíti a számítógépben, majd az egész adatállományt időnként leküldi a Földre – magyarázza.

Tehát minden csillagot minden más csillag helyzetével összevetve tudja meghatározni az objektumok égi helyét.

A csillagok 10 százalékának fényessége nem állandó. A Gaia több mint egymilliárd csillagot mér, vagyis 100 millió változócsillagot figyel meg. Jelenleg 50 ezer változócsillag van katalogizálva.

A Kepler űrtávcső is számos adatot szolgáltatott a csillagászoknak. Négy éven át folyamatosan figyelte a számára kijelölt területet, ezáltal készülhetett el az eddigi legpontosabb animáció a szupernóváról, ami a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása.

A folyamat úgy indul, hogy az óriáscsillag magja már nem képes tovább energiát termelni, hirtelen összeomlik. Ennek hatására lökéshullám indul meg a magtól a csillag külső rétegei felé, amely a felszínt körülbelül egy nap alatt elérve, nagy energiájú sugárzásként távozik. A robbanás legnagyobb fényességét 10-12 nappal később éri el.

Ezek a távoli robbanások több 100 millió, esetleg milliárd fényévre vannak Naprendszerünktől. A Tejútrendszerben az utolsó szupernóvát 1604-ben figyelték meg, hat évvel a távcső feltalálása előtt.

Azt sem lehet pontosan megmondani, hogy saját galaxisunkban mikor robban a következő óriáscsillag. Lehet, hogy már holnap, de az is lehet, hogy csak 10 ezer év múlva. Mindenesetre a Kepler szakadatlanul kémlel. Az űrtávcsővel dolgozó magyar csillagászok pedig – egyedülálló kutatásaiknak köszönhetően – a világ élvonalába tartoznak.