Katasztrófát hoz a felénk száguldó aszteroida?

Jelenleg van némi esélye annak, hogy a 2013. október 12-én felfedezett 2013 TV135 jelű aszteroida 2032-ben Földdel ütköző pályán tér vissza, az idő előrehaladtával ez az esély azonban valószínűleg egyre kisebb lesz.

A 2013. október 12-én a Krími Asztrofizikai Obszervatórium munkatársai által felfedezett 2013 TV135 jelű aszteroida a számítások szerint 2013. szeptember 16-án járt a Földhöz legközelebb. Bolygónktól mért távolsága ekkor körülbelül 6,7 millió kilométer lehetett, azaz mintegy 15-ször messzebb volt, mint a Hold. Méretét 400 méter körülire becsülték, pályájának napközelpontja a Föld távolságában, naptávolpontja pedig a Jupiter pályaméretének háromnegyedénél lehet. A 2013 TV135 aszteroida tehát csak egy a 2013. október 14-ig katalogizált 10 332 darab földsúroló kisbolygó (near-Earth object, NEO) közül. A média érdeklődését azonban így is felkeltette, mivel elterjedt, hogy 2032-es földközelbe kerülésekor akár össze is ütközhet planétánkkal. Egy 400 méteres égitesttel történő találkozás pedig már az egész Földre nézve katasztrofális esemény lehet.

Szerencsére a helyzet nem ennyire veszélyes. A körülbelül 4 éves keringési periódusú pályán mozgó kisbolygó felfedezése óta még nem telt el két hét, ami azt jelenti, hogy egyelőre kevés pozícióadat áll csak rendelkezésre. A pályának csak egy rövid ívét ismerjük, azaz a teljes pálya paraméterei még igen bizonytalanok, bizonytalanná téve így az ezeken alapuló előrejelzéseket is, pláne a hosszabb távúakat. (A Deep Impact című filmben a készítők egészen odáig merészkedtek az egyszerűsítésben, hogy a Földet veszélyeztető üstökös pályáját a csillagász mindössze egy mért pozíció alapján számította ki. Képzeljük csak el, egy gépkocsiról készült egyetlen fénykép alapján nemcsak azt nem tudjuk megmondani, hogy milyen irányban mozog, hanem azt sem, hogy mozog-e egyáltalán.)

A NASA JPL Near-Earth Object Program Office részlegének számításai szerint a 2032-es ütközés esélye jelenleg is csak mindössze egy a hatvanháromezerhez, az elkövetkező hónapokban pedig valószínűleg még tovább fog csökkenni. Ennek oka az, hogy az objektum a közeljövőben jól észlelhető lesz, és amint a megfigyelésekből egyre több pozícióadat fut majd be a cambridge-i Minor Planet Centerbe, egyre pontosabb pályát lehet kiszámolni. Don Yeomans, a NEO Program Office vezetőjének véleménye szerint a korábbi tapasztalatok alapján ennek eredménye az ütközés valószínűségének drámai csökkenése, esetleg a kockázat teljes elvetése lehet.

A NASA már közel két évtizede igyekszik detektálni azokat a kisbolygókat és üstökösöket, melyek valamikor veszélyes mértékben közelíthetik meg bolygónkat. A „Spaceguard” program keretében végzett koordinált észlelések mind a Földről, mind a világűrből zajlanak. A potenciálisan veszélyes objektumokat katalogizálják, osztályozzák, meghatározzák a pályájukat, ez alapján pedig figyelemmel kísérik őket.