Mesterséges intelligenciával modellezik a műemlékek jövőbeli állapotát
Francia restaurátorok és kutatók egy új, mesterséges intelligencián alapuló modell fejlesztésén dolgoznak, amely képes előrejelezni a klímaváltozás történelmi műemlékekre gyakorolt károsító hatásait. A készülő prediktív informatikai eszköz alapjaiban reformálhatja meg az európai örökségvédelmet, mivel a környezeti adatok és vizuális információk összekapcsolásával első ízben teszi pontosan modellezhetővé a középkori és ókori épített örökség évtizedekkel későbbi fizikai állagromlását.
A francia Kulturális Minisztérium múzeumi kutató- és restaurátorközpontjának tudományos munkatársa, Ann Bourgès által irányított projekt 2022-ben indult, miután az Európai Bizottságban is megfogalmazódott az éghajlatváltozás fizikai következményeinek számszerűsítési igénye.
Két kutató, Adèle Cormier és David Roqui bevonásával a munkacsoport egy olyan multimodális gépi tanulási algoritmust fejleszt, amely nemcsak a hagyományos meteorológiai mérőszámokat (hőmérséklet, páratartalom, szén-dioxid-szint) képes feldolgozni, hanem fotókat és hőkamerás infravörös felvételeket is elemez. Az MI-rendszert arra tanítják, hogy vizuálisan felismerje a repedéseket, a sófelhalmozódást vagy a vízbeszivárgást, majd kiszámítsa azok jövőbeli, akár 50-100 év múlva várható kiterjedését az adott műemlék specifikus mikroklímájának függvényében.
A módszertan teszteléséhez a szakemberek szándékosan eltérő anyaghasználatú és történelmi hátterű helyszíneket választottak. A vizsgálat egyik alanya a strasbourgi dóm 13. századi, a sugárzó gótika stílusában épült, homokkőből készült tornyának alapzata, amely a kontinentális éghajlat szélsőséges téli és nyári hőingadozásainak van kitéve.
A másik fő helyszín a burgundiai Autun közelében található Bibracte, a kelta aeduus törzs egykori erődített települése. A 19. század végén felfedezett, kiterjedt vaskori régészeti lelőhely esetében a szabadtéri gall romok időjárással szembeni ellenállóképességét vizsgálják. A kutatást a jövőben egy harmadik, partmenti történelmi helyszín elemzésével is kiegészítik a tengeri klíma hatásainak feltérképezése érdekében.
A kiválasztott helyszínek történelmi jelentősége kiemelkedő: Bibracte a római hódítás előtti kelta urbanizáció egyik legfontosabb központja volt, amelynek feltárása kulcsfontosságú a gall társadalom megértéséhez, míg a strasbourgi katedrális a középkori európai keresztény építészet egyik csúcsteljesítménye. E felbecsülhetetlen értékű, ám anyagukban (például a porózus homokkő miatt) sérülékeny emlékek megóvása folyamatos kihívást jelent a szakemberek számára. Ann Bourgès, aki egyben a Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) francia bizottságának főtitkára is, kiemelte: a globális klímaváltozás makroszintű folyamatait eddig rendkívül nehéz volt léptékben összevetni az egyes épületek egyedi, lokális degradációs folyamataival.
A többéves kutatási fázis eredményeit és a szoftvert a francia kormányzat Espadon nevű nemzeti digitalizációs platformján teszik majd nyílt forráskódúvá (open-source) és minden szakember számára hozzáférhetővé. A fejlesztők célja, hogy a régészek és restaurátorok egy vizuális szimuláció révén pontos képet kapjanak arról, miként fog kinézni egy adott fal vagy faragvány évtizedekkel később, ha nem történik beavatkozás.
A mesterséges intelligencia folyamatos algoritmikus „tanulásával” ez a rendszer nemcsak a megelőző állagmegóvás tudományos tervezésében nyújt támpontot, hanem a klímaválság történelmi örökségre gyakorolt visszafordíthatatlan hatásainak vizuális és társadalmi tudatosításában is.
Forrás: mult-kor.hu
Nyitókép forrása: culturalheritagepartners.com